2013. november 11., hétfő

az élet része

Nem kerülhetem ki, hogy arról is írjak Nektek, hogyan telnek a mindennapjaim gyakornokként. Napról napra megbizonyosodom arról, hogy a világ egyik legnehezebb szolgálatát vettük a nyakunkba, ami mégis nap mint nap tele van csodákkal! de tényleg!! én már csak nevetek magamban, mikor Isten mindig meglep minket valamivel. tényleg nagyon jófej! 
 De az élet nem habostorta, ahogy édesapám szokta mondani, és ebbe az is beletartozik, hogy nem csak az emberek örömeiben veszek részt, nem csak keresztelünk és esketünk, hanem a halál is része az életnek és a munkának is. Sok évbe telt, mire sikerült azt elérnem, hogy érzelmileg kívülállóként tudjak ott állni a sír mellett. Mindig, mikor a temetőben felveszem a Luther kabátom, azért imádkozom, hogy azok az emberek akik itt lesznek, és életük egyik legfájdalmasabb pillanatát élik át, meghalljanak valamit, megértsenek valamit, Istennél találjanak vigaszt... 
... hogy miért fogalmazódott meg bennem ez a mostani bejegyzés? Mert pénteken egy ünnepségen vettem részt és egy nagyon kedves fiatal nő odajött hozzám és kedvesen bemutatkozott, elmondta, hogy szeptemberben temettem a nagynénjét. És ez nagyon szíven ütött. Nyilván nem jegyezhetek meg mindenkit egy temetésről, nem beszélek ott mindenkivel személyesen, de ők ott a másik oldalon igenis megjegyeznek! Hiszen az életük részévé váltam!A legnagyobb fájdalmaik része lettem, én mondom el, hogy porból lettünk és porrá leszünk,  vagy akár élünk, akár meghalunk Krisztuséi vagyunk, vagy hogy aki hisz Őbenne, ha meghal is él.... Mikor majd bejön az irodába vagy a templomba a néni a tegnapi temetésről, rám néz és emlékezni fog : ő temette el a férjemet, akivel 54 évig házasságban éltem.   És ez most már így lesz!

2013. november 10., vasárnap

glass holder rake

Van az új kis otthonunknak egy pár része, amelyeket különösen is szeretek. Sok időm volt kutakodni az interneten mindenféle inspirációk után, amit jól megmutatok az uramnak és jól megcsinálja :) Így született meg a kanalas villás akasztónk, az ő elmondása szerint, minden féle dologgal felszerelve, amit otthon lehet találni, és a másik a gereblye pohártartó, amihez a gereblyét nagymamámtól örököltem.

 Hogy tetszik nektek?



home

A nagy átalakítás végére értünk. Már amit erre az időszakra beterveztünk. 
Ahonnan indultunk.... egy alig élő parasztház, tele mindenféle lommal. Mikor először beléptem, éreztem, hogy ez a ház már szinte halott, nem tud lélegezni attól a sok tehertől, ami a sok évnyi változatlanság eredményezett benne. Mikor első fázisban mindent kipakoltunk belőle, éreztem hogy na most jön a nagy levegő vétel. Csodás időszak volt ez a házfelújítás, a folyamatos készülődés, látni a férjemet, ahogy készíti elő az otthont számunkra, gazdálkodás anyagiakban, erőben, mellette rengeteg munka. Igyekeztem minden pillanatát kiélvezni, mert szerintem ennek is megvan az ideje. Isten egyik legnagyszerübb ajándéka pedig az, hogy olyan sokáig nagyon szép időnk volt, így tovább tudtunk dolgozni, később kellett befüteni. 
Mivel mikor hazaértünk Németországból, nem terveztük, hogy egy házat fel kell újítani, ezért mindent igyekeztünk magunk megoldani. Tényleg egy ezermesterhez mentem feleségül, mert szinte mindent egyedül meg tudott csinálni. Amikor pedig mester kellett, hívtunk, volt hogy heteket vártunk, mire el tudott jönni. 
A legszükségesebb teendők, amiket elvégeztünk: kitakarítás, fal kijavítása, padló kijavítása, festés, konektorok, konyha gipszkartonozás és laminálás, festés mindenütt, na és a rengeteg felgyülemlett kincseink elhordása és berendezés. Nagyrészt mindent használtan szereztünk, nagyon jó áron, ami még hiányzott a bútorok közül, mosogatótálcát és mosdó kagylót stb. A konyhapultot pedig az ember készítette a nagybátyjával. nagyon szépen megcsinálták. Hoztam nektek pár képet, milyen volt és milyen lett. 
Mióta kettesben élünk, mióta visszajöttünk Szlovéniába, sokat változott az életünk, rengeteg sok csodát élünk át nap, mint nap.
 Én nem megyek sehova, itt leszek és mesélek nektek, amilyen gyakran csak tudok :) 









2013. október 8., kedd

tanú felkérő

röpke sok éves késéssel megosztom veletek a tanú felkérőt, amelyet én készítettem. Az az apropója, hogy legkedvesebb legidősebb nővéremnek ma van a születésnapja és egyben ő volt a tanúm is. Sokáig nagy fejtörést okozott, milyen is legyen a tanúfelkérő a béna szövegek sokasága ellepi az internetet, ami természetesen csak a számomra idegen, nem kritizálni akarok ezzel senkit. Személyesebbre akartam venni a formát, hiszen valaki olyan lesz mellettem, aki már ebben a 24 évben is mellettem volt végig!!! Végülis ezen a vonalon indultam tovább és nemesen egyszerüen ez is lett a szöveg a végén: "Ha már úgyis egész életemnek tanúja voltál és mindig mellettem álltál, leszel a tanúm az esküvőmön is?"
Ehhez két közös képet választottam, az egyiken még úgyis áll mögöttem, mintha esküvőn lennénk, de az egy karácsonyi műsor volt és ő volt a tanárnénisúgógép én meg a kisangyal :)
Így született meg ez a kis képeslap, scrappes kiegészítőkkel. De régen is volt, boldog szülinapot ha olvasod mégegyszer és köszönöm, hogy vállaltad!



2013. szeptember 26., csütörtök

könyvtár

Kedveseim,még nem meséltem nektek, de sokan tudtok róla, hogy házfelújitásban vagyunk. Ez is az oka a nagy eltünésemnek, pedig fejben rengeteg bejegyzés megszületett már :D 
Már nincs messze a vége, de a konyha hátra van. Ma mégis hoztam egy kis izelitőt, a kis könyvtárunk elrendezéséről. Ami nagyobb feladatnak bizonyult a számomra, mint a padló lelakkozása. Téma, nyelv, magasság, már csak szin szerint nem rendeztem. Ami egyszer egy unalmas estén majd megtörténik :) 
Majd jövök újabb mesélni valókkal.
Addig is élvezzétek a csodást őszt és szeressétek egymást!


2013. július 13., szombat

100. bejegyzés

A különleges 100. bejegyzés, az első házassági évfordulónk. Hihetetlen és boldog egy év van a hátunk mögött. Szerelemmel, könnyekkel, boldogsággal, kalanddal, nehézségekkel és rengeteg áldással.











2013. július 8., hétfő

jegyes scrap

Végre el tudtam kezdeni a saját dolgainkat is scrap-be foglalni. Lelkesedésemnek oka, hogy egy német outlet boltban szuper olcsó original scrapbook-okat kaptam és pár napig bezáratásra voltam ítélve, ezért volt is időm foglalkozni vele. 
Gondoltam megér egy albumot a jegyesség, hiszen két fotózásunk is volt, plussz lánykérés plussz családi eljegyzési áldás. Az utóbbi kettő oldala már el is készült. Ezeket hoztam most nektek megmutatni. Az elinduláskor nem voltak kialakult elképzeléseim, vettem pár papírt, kiegészítőt, és a meglévőket is felhasználtam. A kedvencem az áldásos oldal háttere, egy csomagolópapír, amiben az egyik legszebb nászajándékot kaptuk. Nagyon szeretem ezt a papírt, olyan különleges lesz tőle az oldal. Ti is így gondoljátok? Köszönöm Era, Peti innen is, jó szolgálatot tesz a papír is :) 
Ez volt a 99. bejegyzés, már pakolunk haza mindeközben, a hűtő ürül, a dobozok nőnek és már majdnem egy éves házasok vagyunk. 
Puszi nektek, szeressétek egymást és használjátok ki a jó időt! és scrappeljetek :)




2013. július 2., kedd

A nagy Vichy harc

Nem célom beauty blogként babérokra törni, de hasznosnak gondolom, ha leírom a tapasztalatomat, hiszen lehet valamelyikőtök épp vásárlás előtt áll vagy dilemmába kerül. 
Nincs tökéletes bőröm, erről már beszámoltam nektek, ezért annak ellenére, hogy már rég nem vagyok tini, vannak még bőrhibáim. Már meséltem nektek a jól bevált NormaDerm hibajavító ceruzáról, ami nem csak hogy ápol és eltakar, hanem még el is tüntet örökre egész rövid időn belül. Pár hónapja válságban voltunk, elfogyott a csoda ceruza és az emberen is kijöttek bőrhibák, rohantam a gyógyszertárba, de olyan történt velem, ami már régóta nem. Az eredeti célomtól eltérített egy reklám, ami azt ígérte 24 óra alatt elfelejthetem minden problémámat: Normaderm Hyaluspot. Megvettem, csak egy kicsit volt drágább mint a ceruza, de korántsem olyan hatékony. Annyira durván leszárítja az ember bőrét, hogy egy kráter keletkezik, sokáig nagyon kiszáradt marad. 
Ha valaki a kettő között vacillál, mindenképpen a ceruzát ajánlom. Olcsóbb is és nagyon hatékony. Ha kiszeretnéd próbálni a másikat inkább szólj és odaadom :)
Nem sokára arról is fogok írni, mire érdemes egy nyári sminkben odafigyelni. 
Legyen szép napotok és szeressétek egymást!


2013. június 24., hétfő

epres finomságok

Ha szezon van, akkor az ember nagyon nehezen tud ellenállni. Mindig a bejárathoz teszik a jobb helyeken a friss epret, és az ember nem tud az illattól szabadulni.
Mostanában mi is sok epret eszünk, kell a vitamin és a szezonális gyümölcsök sosem túl drágák. Még májusban, mikor vártuk Apáékat, akkor készítettem egy poharas desszertet, Apa folytonos elmesélése alapján, ami nem lett az igazi, továbbfejlesztésre szorul, de azért megosztom veletek, mert nagy melegben mindig jól jön.
recept: Tehát epret és málnát összevágtam és botmixerrel összeturmixoltam majd egy kis fazékba görög mézzel összefőztem, jó édesre, hogy a joghurtot semlegesítse. Majd miután kicsit kihűlt rétegeztem görög joghurttal (ami krémesebb sokkal mint egy normál joghurt) , görög mézzel és mogyoróval, amit legközelebb már meg is pirítanék és ami dió lett volna, ha találok valahol, tehát tetszés szerint rétegezhető.
Legközelebbi epres próbálkozásom egy francia pite, a galette lett, amivel az utóbbi hetekben rengeteget találkoztam és megtetszett.
recept: egyszerűen összegyúrtam 220 g lisztet, 170g vajat, csipet sót, 4 kanál vizet és 30 g cukrot majd ezt beletettem egy zacskóba és a hűtőbe pihentettem egy sorozat erejéig kb 40 perc. Aztán kis liszttel kinyújtottam 2 cm vastagra kis köröket vágtam belőle majd megkentem egy hasonlóan elkészített eperszósszal (összeturmix és mézzel megfőzve) de lehet lekvár is, rádobtam pár epret és behajtottam az oldalát. 180 fokon sütöttem kb 30 percig.
ennyit mára! Élvezzétek az eper szezont és szeressétek egymást!



2013. június 12., szerda

yummmmi

Mai lélekerősítő boltmustrám során nagyon nagyon elkezdtem vágyni valami különleges édességre és hát senki előtt sem tárok fel nagy titkot, ha azt mondom, Németország igen csak élen jár Európában a különlegesen finom édességek terén. (sajnos amerika candy bar-jat sosem fogja utolérni). 
Mivel a Nestlé önmagában garancia arra, hogy valami csodás élményben lesz része az embernek ezért egy Caramac nevű számomra újdonság felé nyújtottam a kezemet. Sokáig vacilláltam, mert nem vagyok egy caramell fan, de belepróbáltam és milyen jól tettem!!!!! Emlékeztek még gyerekkorunk igazi tejkaramelláira? Hát valami ahhoz hasonló fenséges ízzel találkoztam. Gyerekkorom összes emléke az agyamba tódult, még az is eszembe jutott, hogy a gimibe a nővéremnél mindig volt tejkaramella. Közben éreztem a tejpor ízét is, amiről pedig már írtam nektek : tejpor  
Hahh. szép kis délután...


2013. június 11., kedd

vége van..


"Bájoló lágy trillák!
Egyetemi évek!

Stressz! Remények! Vizsgák!
Isten véletek!"


Kicsit még most is hitetlenkedve írom ezt a bejegyzést... mert valóban vége van! Az egyetemi éveknek, a diák létnek végleg vége. Kicsit átéltem már ezt mikor a koliból kiköltöztem, de azért ez most teljesen más okból sokkal felszabadítóbb. Végeztem az utolsó vizsgával is! Nem mondom, hogy nagyon jó kedvvel készültem, szószerint rettegtem, kivert a víz előtte utána... aki valaha már államvizsgázott vagy szigorlatozott, tudja, milyen érzés! Igazából nem is a nehézség volt a baj, inkább az az érzés, hogy már olyan közel van a vége, szinte csak egy karnyújtásnyira!!! csak legyen már vége... mellettem még egy "egy hét múlva szül" kismama volt aznap, aki annyira izgult, hogy azt hittem elfolyik a magzatvize ott helyben! de sikerült mindenkinek!
És igazából nagyon sok idő kellett, mire felfogtam, hogy most tényleg vége és nincs több vizsga és dolgozat és szigorlat!!! És hogy elszaladt ez a sok sok év, hiszen emlékszem mikor a kis táskámba összepakoltam a legfontosabbakat és elindultam a nagyvárosba szerencsét próbálni. És az üres koliszobát próbáltam feldobni és kaptam Apáéktól egy vízforralót, ami az egész 6 év alatt velem volt és mennyit vonatoztam haza a családhoz. 
Viszlát egyetemi évek!!! 

2013. június 4., kedd

anyós scrap

Egyszer már meséltem nektek egy bejegyzésben a scrapbookozás örömeiről: scraplepetés
Az utóbbi pár napban nagy munkálatokban voltam. A történet ott kezdődik, hogy Szlovéniában az 50. születésnap nagyon nagy ünnep. Mikor apósomnak volt, akkor M megkért, hogy az ünnepségen készült képeket rendezzem albumba. Akkor még szabad voltam, nyár volt, semmi dolgom, bármennyit költhettem rá, úgyhogy azt gondoltam készítek egy scrapbookot. Óriási sikert aratott, hónapokon keresztül após ezt mutogatta mindenkinek (hozzáteszem nem volt hasonlítási alapja, így könnyű szépet alkotni, az én munkáimtól vannak sokkal szebbek :)) és anyós is mondta, hogy alig várja, hogy neki is legyen 50. születésnapja. Ez tavaly be is következett, és mivel a mi esküvőnk miatt nem volt nagy családi banzáj rendezve neki, ezért már akkor tudtam, hogy kárpótlásul albumot fog kapni ajándékba. A következő születésnapra el is készültem, azaz most :).
Bepakoltam a raktárszobába a kincseimet, beültem és napokon át dolgoztam. Végre annyi helyem volt, hogy nem kellett mindig összepakolni és takarítani. Mindig ott tudtam folytatni, ahol abbahagytam.  Hoztam nektek is egy kis ízelítőt, hátha valaki kedvet kap hozzá! Remélem Anyóspajti is nagyon fog örülni. 





2013. június 1., szombat

"Music is my life"



Holnap fellépés, újra kottát szorongatok a kezembe és vasalom a fehér ingemet. Össze se tudom számolni hány misét énekeltem már az életem során. Kívülről tudom minden tétel minden latin szövegét. Ez most nem verseny lesz, nem a tökéletes hangzásról szól most az éneklés. Csak egy csoport idősödő gyülekezeti taggal mutatjuk be mi az amit tudunk, mit az amit már hónapok óta tanulunk. 
Nem is tudom, de nem is akarom kitörölni azt a 12 évet az életemből, ami az éneklésé volt... megfogalmazni is olyan nehéz az érzéseimet ezzel kapcsolatban. Most más a cél, most nem a nyerés, az elvarázsolás a bűvölet és a tökéletesség a jelszavak. Hanem az együtt éneklés és Isten dicsőítés. De feltörnek az emlékek. Éjszaka sokszor küzdök ezzel: otthon maradt az énekkaros ruha, hogyan tudnám feljuttatni Pestre vagy elfelejtek egy fellépést és oda kell jutnom. Álmomban is megy a logisztika :) 
De most nincs tét, nincs vizsga, nem egy fontos verseny múlik rajta, nem kérnek számon, nem szúrnak le. Csak egy megbecsült, csendes, jó hallású énekkari tag vagyok, aki néha visszakanyarítom a szólamot ha nem találják a hangot. Most nincs szó hangmagasságról, csak éljük túl és legyünk büszkék arra, hogy az évre kiírt nagy koncertet teljesítettük 10 csodás percben. Most nem fogunk fotózkodni koncert után vagy autogramokat osztogatni, visszavonulni az öltözőbe... most csak lejövök a karzatról, megfogom a férjem kezét és hazasétálunk....

!!!!! hallgassátok és szeressétek egymást...!!!!!

2013. május 27., hétfő

Háztartási túlélőkönyv

Még mindig alakulóban lévő háziasszony vagyok ezért szivok magamba minden új tudást és információt ezzel kapcsolatban. Mivel még sosem vezettem háztartást ezelőtt, ezért még a sötétben tapogatózok és keresem az irányelveket. 
Nem rég szereztem be ezt az új keresztény berkekben árult könyvet, ami segit egyrészt a kezdőknek, másrészt az éppen átalakuló családoknak (gyerekek születése), vagy bárki segitségre szoruló háziasszonynak tipekkel, ötletekkel. Rám hihetetlen hatással volt, nem győztem jegyzetelni és reformálni magamat és a módszereimet. Közösen olvastuk, mindig átbeszéltük az aktuális témákat, mi az amit hasznosithatunk vagy valamiféleképpen beépithetünk az életünkbe. 
Miután befejeztem a könyvet, első dolgom volt egy tisztességes filofaxot beszerezni :) 
Na de kedvhozóként kiemelek nektek egy pár gondolatot, ami nekem nagyon tetszett:
- recept tippek nagy családnak. Heti menü bevezetése, mint spórolási lehetőség==> receptes dobozból egész hétre kihúzzuk a menüt és igy hetente csak egy bevásárlás van, csak, ami ezekhez kell. Igy stressz sincs utolsó pillanatban, mit is főzzek ma.
- egyszer főzni, ötször enni avagy a fagyasztás csodái 
- konyha berendezésnél és elrendezésénél mely szempontokra figyeljek leginkább
- házimunkák beosztása ==> pl. mosónap. Ha elkezdek port törölni, ne kapjak bele a mosogatásba. Rendszer kell.
- fenntartható tisztaság ==> naponta áttörölni a csapokat. súrolni hetente egyszer is elég. 
- takaritószerek és takaritófelszerelés alapfelszerelés sőt még 3 és fél perces fürdőszoba takaritási módszer :)
- megelőzhető a kosz bekerülése a lakásba
- a kevesebb több, a selejtezés áldásai :) ez egy nagyon fontos fejezet. Teljesen megváltozott a felhalmozódott dolgokhoz való hozzáállásom. Adjunk magunknak határidőket pl. fényképek rendezéséhez. Újságokat ne őrizgessük, a 3 hónapnál régebbieket ki lehet dobni. Amit ennyi idő alatt nem olvastunk el, azt nem is fogjuk. Bátraknak kell lennünk megválni dolgoktól! A gardrób negyede kb. mit szeretünk használni. Erre is ad tippeket.
- időbeosztás avagy az eltünt órák nyomában==> életmentő filofax :)
- első és legfontosabb, milyen értékek határozzák meg a háztartásunkat?
Szivből ajánlom mindenkinek, aki küzd háztartással kapcsolatos kérdésekkel! Olvassatok sokat és szeressétek egymást!



2013. május 24., péntek

"hatalmas vagy, erős Isten"

Bár nem érzem tisztemnek, hog etikai kérdéseket fejtegessek és ezzel a bejegyzéssel nem is az a célom, hogy törvényt alkossak vagy itélkezzek mások felett, mégis a szivemre nehezedett ez a gondolat az utóbbi napok hireit hallva.
A fészbukom tele volt a hirekkel, hogy eltüntek a hegymászók. Később, hogy a magyar hősök odavesztek, de örökre példák maradnak számunkra küzdelmükbe. És akkor felmerül bennem a kérdés, hogy az ilyen emberek a példák a számunkra? Aki inkább a "karriert" választja a családja helyett. Élhetett volna teljes életet, kirándulhatott volna, focizhatott volna a gyermekével, de nem, inkább eldobta a lábát magától. Hogy újra és újra a csúcsra törhessen. Ettől válik példává és hőssé valaki? Nem telt el egy nap, hogy ne jutott volna eszembe a feleség, hogy én mit tennék, el se mozdulnék a helyemről csak azon izgulnék, jöne hir vagy nem. És persze dobálozhatunk nagy szavakkal, hogy önmegvalósitás, hogy a házasságnak nem az a lényege, hogy a másikat visszatartsuk álmaitól, de akkor hol van az önfeláldozó szeretet és a kereszthordozás?
Mikor gyakorlaton voltam, a lelkésszel beszéltünk a bibliai házasságról. Beszéltünk arról, hogy sokan megalázónak tartják az Efezusi levélben leirtakat, hogy "ti asszonyok engedelmeskedjetek férjeteknek, ti férjek pedig szeressétek feleségeteket..." Hiszen a férfiknak igy milyen egyszerü?! csak szeretni kell a feleségüket, mi nők pedig mindent tegyünk meg amit parancsol a férj. sokan el se olvassák, hogyan folytatódik: "ti férfiak szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat! mert Jézus ÉLETÉT ADTA az egyházért."  Gondoljunk csak bele jobban, egyáltalán nem egyszerü ilyen önfeláldozóan szeretni a másikat. ehhez képest a házimunka vagy a család ellátása hálás munka. Ha most jegyesoktatást tartanék egy párnak, ezt kérdezném meg: szereted annyira a társadat, hogy életedet adnád érte? Mert csak akkor házasodj meg! Nem kell kimondani, nem kell nagy szavakat használni, csak te valld be magadnak. 
Saját véleményem tehát, hogy önző az az ember, aki megfosztja magát a családjától, hogy mások szemében hős legyen. És hogy szerintem ki a hős? Az az édesapa, aki a kórházban ül a beteg gyermeke mellett, éjszakákon át görnyed egy székben, hogy védelmezze a családját. 

2013. április 29., hétfő

bolhamánia

sokan mondják, milyen különleges érzékkel vagyunk megáldva a bolhapiacokat tekintve. Ezt mondjuk az esküvői dekor elemek végleges számlája is jól mutatja, de talán az is alátámasztja, hogy itt a bolhapiacok országában, micsoda csodákba ütközünk potom pénzért. Néha csak állunk, ez most komoly?? ennyiért???
Itt rengeteg ember abból él, hogy hétről hétre járják a flohmarktokat és eladnak. Néha magyarokkal is találkozunk.
Sokszor találtam már nagyon szép magyar klasszikus mesekönyveket, ami számukra értéktelen ezért akármennyiért rám tukmálja. Néha 10 euroról elindulunk és végül 50 centért viszem el :) Nem ma jöttem le a falvédőről! Az ide évünk egyik legnagyobb "találmánya" egy 4 funkciós bakelit- cd- kazetta- rádió lejátszó. gyönyörű fa, gyönyörű retro kinézet, beépített hangfalak... azért 10 euronál többért nem hoztuk el, mert benne van a rizikó, hogy nem működik. Bár az eladótól kaptunk egy órát, hogy visszahozzuk, ha nem jó. Persze működött, nagyon szép, itt figyel a szobába és a Jazz history 10 lemezes válogatása forog rajta.
A coca cola gyűjteményünk is folyamatosan bővül... ÉÉÉS nem olyan rég egy bőgő tehenet is találtunk, amit a Pofa be! című film rajongói jól ismerhetnek.
Néha üres kézzel megyünk haza, néha csak a feelingért szeretünk elmenni, esetleg egy hagyományos curry wurstért. Mindenesetre ezek az utolsó nagyvárosi hónapok, a bolha forgatagokban.


2013. április 25., csütörtök

staféta

Nagy dilemmában vagyok. Májusban megyünk haza, összekötve a kellemest a hasznossal vizsgák közepette kis esküvőzés. Nem tudom emlékeztek-e, de tavaly hozzánk jutott soksok év utána a stafétabot. Ez a bot a gyülekezetünk ifjúságában kötött házasságokat járja végig, és most rajtunk a sor, hogy továbbadjuk. Igazán nagyon örülök ennek a szerepnek, mert az utánunk következők nem is akárkik. A sráccal ugyanis már gyerekkorunk óta nagyon jóban vagyunk. Mindketten már 4 éves korunk óta benne vagyunk a közösségbe, ő volt mindig a kisöcsikém, együtt konfirmáltunk, egyszerre érettségiztünk szóval igazán jó viszonyban vagyunk. Most a mi feladatunk, hogy egy szalagot a stafétára kössünk és rávéssük a pár nevét, dátumot és a közös igehelyüket. A dilemmám, hogy milyen szinű szalagot válasszunk?? Érthető okokból Mitját ez annyira nem zaklatja fel, de én már régóta gondolkodom rajta. Az esküvőjük színe bordó lesz, ilyen már volt az esküvők között,bár igazi szép bordó szalag még nem. Viszont az is megfordult a fejemben, hogy valami extrém színt válasszunk: neon zöld vagy rózsaszín vagy esetleg valami különleges anyag, minta: kockás, csipke. SEGÍTSETEK!!! Mit tanácsoltok?

Itt egy kép, amikor mi kaptuk. Minket az a megtiszteltetés ért, mivel az utolsó pár nem volt ott, ezért az addigi összes ott megjelent pár együtt adta át :)



2013. április 20., szombat

egyháztörténet biciklivel

Ma egy egyháztörténelem blokkszemináriumunk volt, aminek keretei között 60 km-t letekertünk a várost körülvevő kisebb településeken és sorról sorra, stílusról stílusra megnéztünk mindenféle jellegzetes templomot. Hosszú egyháztörténelem karrierem egyik legjobb előadása volt :) Kicsit hideg, de a végén sok nap és szép tavasz. Az egyik biciklis templomnál ibolyákat is találtam. Elkezdtem nosztalgiázni az embernek, hogy mikor kicsi voltam, mindig a legidősebb nővérem vitt minket ibolyát szedni!! Mentünk a kutyákkal a kanális környékére és vadásztuk a szép virágokat. Én persze mindig kis béna voltam, túl rövid szárral téptem le, nem tudtam összekötözni semmivel, de nővér, ő mester volt!!! Még fehéret is mindig szedett valahonnan, pedig az aztán az igazán különleges. Ma, amikor beleszagoltam az ibolya csokorba, igazán úgy éreztem itt a tavasz. 
Ti is szeretitek az ibolyát?? Milyen virágokkal veszitek körül magatokat így tavasz érkeztével?


2013. április 18., csütörtök

garancia vállalás

Adhattam volna címnek a bénaságom történetei II.-t is, de végülis a garancia mellett döntöttem. NA de, hogy miről is lesz a mai bejegyzésben szó?
A minap állóhelyből felborultam a jó kis csodás bringámmal. Sikerült egy patkára esnem, és annak ellenére, hogy még vastag kabát volt rajtam, úgy lehorzsoltam a könyököm meg a térdem, mint egy 5 éves. Persze bőgtem mint a gép. És ilyenkor egyszerűen nem tudom felfogni, hogy velem miért történik ilyen vagyis miért velem?? hogy egy helyben állok és felborulok... létezik ilyen béna ember?? Hozzáteszem 11 gipszem volt már az életben és egyik sem olyan menő ok miatt... az utolsóknál már felhívtam anyát, hogy egyáltalán hazamenetek-e még... Egyszer megcsúsztam a jégen és ugyebár reflexszerűen kaptam valami után, ami egy vascső lett egy ház falán... persze eltörtem a kezem... 
Na de, hogy jön ide a garancia, tehát éppen feküdtem a biciklim alatt és néztem az eget M eközben mindent eldobva magától, kétségbeesett arccal vetődött utánam. Ha tehetné az élete árán is megvédene mindentől és még a legkisebb fájdalmat látva is megszakad a szíve. Jó ember... Tehát vetődött utánam és miután talpra szenvedett engem elkezdte erőteljesen mondani, hogy nem igaz, hogy nem tudok magamra vigyázni, hát nem tudom megérteni, hogy már ő felelős értem?? És mi lesz ha a szüleim ezt megtudják és vissza akarnak igényelni, mert ő nem tudott megvédeni kellőképpen engem, és nem vigyázott rám?????? Azzal akart engem megetetni, hogy garanciát vállalt értem.  Elkezdtem nevetni, drága szívszerelmem azt gondolja, hogy 11 gipsz után a szüleim nincsenek tisztában azzal, hogy a bénaság velem jár és visszaigényelnének? Talán még örülnek is, ha mást hívok most már a kórház gipszelőjéből... :) 
Mindenesetre végre bicikli szezon van, ti is nyeregbe pattantatok?? Csak óvatosan, ne legyetek olyan pancserek mint én!! Nah Kedveseim, Szeressétek egymást és bringázzatok sokat!!!

2013. április 14., vasárnap

9 hónapnyi élet

bizony, bizony, már 9 hónap. csodás 9 hónap. gondoltam sütök ezalkalomból valami finomat. Azon szerencsés feleségek közé tartozom, akiket Isten olyan férjjel áldott meg, akinek már egy tányér puding is elég a soha véget nem érő boldogsághoz. hát még ha alá egy kis piskótát, rá pedig egy kis epret teszek. Ha már tavasz van, ha már finom illatos az eper, akkor miért ne? semmisem maradt.
Azt hiszem készen állunk a következő 9 hónapra évre évtizedre is. 

2013. április 4., csütörtök

tökéletes feleséggé válás útja...

már egyszer beszéltem arról, milyen titkok vannak, amit egy tökéletes feleségnek tudnia kell. Pontosabban mitől is válhat az ember lánya tökéletes feleséggé? Beszéltem a boltban belém villámló felismerésről és most arról írok, hogy ezen a rögös úton, milyen újabb titkot fedeztem fel. 
Húsvétra készültünk, pontosabban épp sorozatot néztünk a korai órákban, miközben esett a hó odakint. Tipikusan az az idő, amikor csak akkor tesszük ki a lábunkat, ha valami egetverően fontos dolog kell. 
Szürcsölgettük a meleg kávét és felbontottam hozzá egy megmaradt teszkós cookies-t tudjátok a finom csoki csipszes kekszet. Sajnos olyan kiábrándítóan rossz volt, hogy nagy nehézségek árán jutottunk a végére. Délután is még ezzel küzdöttünk, mikor elegem lett belőle. Nem akartam, hogy ezzel a rémes ízzel érjen véget a napunk. Tudtam, hogy van még egy csomag csoki csipszünk amerikából, amit még nyáron hoztak a barátaink, de a hőségben eggyé olvadt össze, ezért még nem kezdtem vele semmit... úgy éreztem itt az idő, meg ragadtam a rajta lévő receptet és megbeszéltem magammal, ha minden meg van itthon hozzá. akkor elkészítem. Közben az ember épp egy szlovén istentiszteletet nézett a neten. Mire vége lett, már finom süti illat volt mindenhol és hoztam be a forró csokis sütit az esti film maratonhoz. 
És akkor rájöttem!!!!! A tökéletes feleségesség egyik feltétele, hogy az ember már tud csinálni egy sütit anélkül, hogy ki tegye a lábát otthonról!!! Mert eddig ha sütöttem (pl koliban) mindig úgy indult, hogy na akkor indulás a hozzávalókért. de mostmár van egy majdnem saját konyhánk (csak egy szőrős olasszal kell megosztani) és itt tárolom a fűszereim, a sütőport a vanilíás cukrot, a pudingpor hegyeket stb. 
Nem beszélve arról az elismerő tekintetről, amit a friss süti kóstolása kísér: "ez az asszony, az én feleségem a semmiből képes volt egy friss sütit létrehozni!" - na nem biztos hogy szó szerint ezt gondolta, de ezt láttam a szeméből, márpedig ő nagyon jól tud elismerni :D
Tehát most egy újabb titkot megosztottam Veletek, persze nyílvánvalóan ezek csak a számomra voltak titkok...


2013. március 30., szombat

újjászületés

Nekem ezt jelenti a húsvét, újjászületést! És nem csak az általában újjáéledő természet miatt, hanem mert én magam is azért lehetek újjászületett ember, mert van húsvét, mert Jézus feltámadt értem! 
Nagyon nagyon szeretem ezt az ünnepet, mindig is a kedvencem volt, talán a menü miatt is: korlátlan tojás és újhagyma na meg sonka ( na és a kinder tojást meg sem említem). Teljes extázisban készültem az első közös ünnepünkre és olyan hálás vagyok, hogy idén még van időnk kettesben pepecselni mindezekkel. Jövőre valószínűleg már gyülekezeti alkalmak sokasága fog ellepni minket ( de már azt is nagyon várom). Azért is nagyon hálás vagyok, hogy ezer mester férjem mindent megcsinál, amit én csak kigondolok. Beszereztünk hobbi tojásokat, hozzá szép kék-fehér mintás szalvétát, a levendulás zsebkendőt pedig jófej bátyámtól kaptam nőnapra, így egy kis vintage hangulat is bekerült az ünnepekbe. 


kedves férj pedig mindent  nagyon szépen és precizen megcsinált én pedig keretbe foglaltam :) így egészítjük ki egymást. Szóval minden dekoráció szépen kész. Lélekben is készülünk az ünnepre, minden nap ellátogatunk valami különleges gyülekezeti alkalomra. Lássátok tehát kedveseim, nálunk hogy néz ki a húsvét.




2013. március 27., szerda

tavaszi gasztro

Az egy hónapos gyakorlat következtében M közölte, csak egészséges  kajákat főzzek neki, mert a felszökött pocakját le kell dolgozni. ez engem persze nagyon inspirált. A gyakorlat alatt sok új receptet tanultam, amit már alig vártam, hogy kipróbálhassak és megkóstoltassam az emberrel. 
Már a húsvéti menüsort is összeállítottam, kicsit vissza kell fognom magamat, mert csak ketten vagyunk, nem tudunk mindent megenni. NA de erről majd írok a maga idejében. 

Tehát ma a főétel egy kókusztejes pulyka volt. Hozzáteszem, én egyáltalán nem szeretem az egzotikus különleges ízeket, de ez nagyon ízlett és hozzásegített ahhoz, hogy bátrabban használjak ilyen jellegű hozzávalókat is. Semmilyen zavaró egzotikus íze nincsen, úgyhogy bátran ajánlom mindenkinek. A lelkészné akitől tanultam kicsit máshogy csinálta, mert neki nem volt elég nagy serpenyője, de én a nagy wokban nem bonyolítottam túl. 
Hozzávalók:  fél kg Pulyka hús, méz, konzerv ananász, konzerv kókusztej, só, 2 teáskanál mogyoróvaj (földimogyoró), 1 dl főző tejszín
A megsózott pulykát és a lecsöpögtetett ananászt mézzel megpirítjuk. Ha már szép barna a hús, akkor felöntjük a kókusztejjel és a tejszínnel, hozzákeverjük a mogyoróvajat. Addig főzzük, amíg szépen összeforr és besűrűsödik. Rizzsel nagyon finom. Teljesen egyszerű.
Aztán véééégre megcsináltam a Panna cottat is, amit már nagyon régen terveztem. Egyszer vendégségbe ettünk, és végül a feleség meg is adta a receptet az esküvőnkre. Ahh nagyon finom lett, M meg rajong a gyümölcs szószokért, úgyhogy nagyon tetszett neki. Örülök, hogy jól sikerült, teljesen oda vagyok, amikor M dícsér :)))))))) szóóóóval

Hozzávalók: 250 ml tejszín 30 %-os, 250 ml 3,5%-os tej, 30-40 g cukor, 4 zselatin lap, 1 teáskanál vanília aroma.
Nagyon egyszerűen a tejet, a tejszínt, a cukrot és a vanília aromát összefőzzük, mikor felforrt, beletesszük a zselatin lapokat és addig keverjük, amíg szépen fel nem olvadnak.
Hideg tálakba töltjük és lehűtjük egy pár órára.
eperszószhoz a megmosott és megtisztított epreket botmixerrel szép masszává turmixolunk, majd kis lábasban ízlés szerint cukorral vagy mézzel felforraljuk. 5 óra után már szépen kifordul a kis tálból a a panna cotta, körbelocsoljuk eperszósszal és már lehet is fogyasztani.

Na ennyit mára, egyetek és szeressétek egymást!




Télből tavasz

Talán még sosem vártam ennyire, hogy tavasz legyen... hiszen tudtam, hogy akkor végre újra találkozunk! Amikor kisüt a nap és végre itt a tavasz, akkor már újra együtt leszünk. Nem csak az okostelefonom visszaszámlálója mutatta az idő eltelését, hanem a sok sok hóvirág az udvaron! Naponta több szász hóvirág üzente nekem, hogy már csak egy kicsi van hátra. 
Azt is tudtuk, hogy mire tavasz lesz,a világ egyik legjobb fánkos cége beköltözik a városunkba. M azt ígérte, hogy ott fog várni majd a vonatnál fánkkal a kezében. 
Sok sok levelet írt nekem a kedves férj, amit folyamatosan olvasgathattam. Az utolsó levelet csak a vonaton olvashattam el:  

"Szívem. Sikerült Neked. Ez az utolsó levél. Már vár a fánk. Most ott ülsz a vonaton és vársz, hogy megláss és találkozzunk. Én is a vágányon állok, a fánkkal a kezemben. És várlak. Hosszú ez a várakozás, de sikerülnie kell. Mindjárt... "

:)