2013. január 30., szerda

200 days happines


"Uram, küldj bárhova, csak gyere velem.
Tegyél rám bármilyen terhet, csak Te hordozz engem.
Köss meg bármilyen kötéllel, csak a kötél Hozzád kössön."

David Livingstone



2013. január 28., hétfő

La chocolaterie na és muffin délután

vége a szemeszternek ez rengeteg papír munkával jár... mivel nem csak befejezni kell, de már rögtön bejelentkezni a következőre. kiestem a ritmusból és most nyűglődök ezekkel :) na de közben rengeteg havunk van, jó sokat sétálunk, hógolyó vetélkedőket szervezünk pl. kijelölünk egy-egy pontot és azokat kellett eltalálni. én szorgalmaztam, hogy mozgó tárgyakat is lődözzünk pl. korcsolyázók, de M leszavazta. egyik ilyen sétánkon betértünk egy rég kiszemelt forrócsokis helyre. Már kívülről is nagyon szimpi volt a hely, a berendezés minden egyedi és gyönyörű, egy tipikusan olyan hely, amelyről az ember érzi, hogy nem tömegcucc, hanem olyan szívvellélekkelezamikisboltunk típus. Nekem már a berendezés gyönyöre is elég lett volna aznapra, de azért rendeltünk. Gondoltam elsőre maradok a klasszikus vonalon, 6cl-es méretekben adagolják a csodanedüt. Mert az!!! csodanedü... olyan lágyan simogat miközben még épp, hogy az ajkaimhoz ér. A vízhez köze sincs, természetes, leírhatatlan nem olyan mint a staarbucks meg hasonló barátai. csodás teljes egészében... szóval minden szempontból élmény volt.

A mai napon megint hazavártam az embert, gondoltam végre csinálok neki igazi csilis babot, mert egyszer itt pár németke próbált valami hasonlót csinálni, de nagyon rossz volt, M pedig oda volt meg vissza, mekkora találmány ez a csilis bab. Én tudtam, hogy van sokkal jobb, mert Anya mindig is mestere volt... lényeg a lényeg, az övét is kicsit tovább fejlesztettem és gondoltam  maradék eper és banán problémát megoldva, sütök egy pár muffint is desszertnek. Van egy jól bevált alap receptem, amit ízesíteni szoktam. Kicsit sok lett az alap, úgyhogy most egy tonna muffin van. Az alaphoz kevertem csoki csipszet és ahhoz raktam plussz epret, banánt, mogyoróvajat, oreo kekszet, kakaót... na és mivel olyan gondosan tudok elpakolni, levertem a fahéjat a polcról, és aranyosan beleszórtam az alapba, úgyhogy van egy pár fahéjas is :D Gratulálok magamnak... belehelyeztem szépen az új kosaramba, amit karácsonyi kiárusításon kemény 1 euroért szereztem. csodásan szép...
M nagyon kedves volt, mikor meleg zsemlével a kezében éppen habzsolta a csilisbabot kérdezte, ez az én receptem-e? Mondtam neki, hogy az Anyáét kicsit finomítottam, tehát technikailag az enyém. Erre ő:" de jó, akkor majd dicsekedhetek, hogy az én feleségem csilisbabja a legjobb a világon!!".. édes...
Ha kértek muffint, gyertek :)


ui: muffin alap: 10dkg vaj, 13 dkg cukor, egy csom. vaniliás cukor, 20dkg liszt, 2 tojás, fél csomag sütőpor, 1 dl tej. Mivel lusta feleség vagyok, nem keverem ki külön külön egyiket a másikkal hanem egy tálba öntöm és a szuper gépemmel szép simára keverem. Éljenek a lusta feleségek!! xoxo



2013. január 21., hétfő

gasztorblogger már megint...

beteg vagyok... ebből kifolyólag minden iskolai szintű kötelezettség alól kihúztam magam :) De sajnos nem sajnos a feleség lét már nem engedi meg az embernek, hogy egész nap az ágyban feküdjön... már nincs itt az anyukám, aki levest főzne nekem, és mérné a lázamat.... hozzá teszem sajnos!
Egész nap esett a hó... az a csendes puha fajta, ami után az egész város csendes lesz mert a kocsik zaját is elnyomja. Gondoltam a legtökéletesebb alkalom hogy kalácsot süssek és kakaót főzzek és így várjam az embert haza. Magam sem tudom hogy, de olyan  szuper keltészták jönnek össze nekem, hogy ez a kalács is háromszor akkorára dagadt :) gyönyörű lett és finom is!! mint ahogyan nagy könyvben meg van írva. Kívül ropogós, belül pedig puha. Nővér tökéletes baracklekvárja igazán passzolt hozzá. El tudjátok képzelni? Még meleg kalács, megolvadt vaj és finom baracklekvár. Na és kakaó.
Közben azért izgultam, mert csak nem ért haza M. A hó egyre nagyobb volt, és riogatnak itt minket, hogy ha hó van egyszerűen leáll minden. Senki sem izgul. Eddig drukkoltam, hogy reggelre legyen csoda hó és ki se kelljen mozdulnunk, de valami stréber mindig azonnal eltakarítja a havat az ajtónk elől... ki érti ezt??

A receptet még esküvőre kaptuk (nagyon hasznos volt kiosztani a receptlapokat), de az egyik feleség barinőm is pont hasonlóan csinálta.

- 3dl tejben felfuttatam 2,5 dkg élesztőt, majd fél kg liszthez plussz 5-6 kanál cukorhoz plussz egy csipet sóhoz hozzá öntöttem és összegyúrtam szép rendesen.
- hagytam pihenni egy grace klinika erejéig kb 40 perc :) addigra szépen feljött, liszttel átgyúrtam kétfelé szedtem és két hengert csináltam. A két hengert összefontam és egy kerek sütőformába helyeztem, amit persze olajjal körbe töröltem.
- mivel addigra minden tejet már elhasználtam kakaónak, ezért kakaóval kentem meg a tetejét mielőtt 170 fokra betettem volna. Szép barna lett kb 30 perc alatt.
- valahol olvastam egy tippet, hogy tegyek be mellé vizet egy kis edénybe mert attól jobb lesz az állaga, nem tudom emiatt-e de tényleg nagyon puha és omlós volt.
- örvendett neki a férj mire végre hazajött :) azt mondta máskor is lehetek beteg!!

csak ez a képem lett, mert elég hamar neki estünk és utána már nem volt vállalható fénykép arca :D
próbáljátok ki vagy gyertek el hozzánk és akkor csinálok!!!


2013. január 20., vasárnap

tizhatod

Napról napra megbizonyosodok arról, mennyire szerencsés vagyok. Nem csak azért, mert a férjem szépnek, okosnak és elbüvölönk tart, hanem mert legalább ennyire viccesnek is. Egy nem magyar származású, de magyarul már beszélő ember mellett nagyon vicces az élet. Egyrészt azért, mert már abban a szakaszban jár, amikor tudja milyen alakú szót kellene használnia, de nem emlékszik rá, ezért kicsit átalakitja. Igy fulladtam meg majdnem egyszer a röhögéstől xfaktor nézés alatt. Mert éppen csomo adél (csobot adél), vagy balek miklós (malek akart lenni) ről beszélt vagy éppen azt kiabálta, hogy látod gesztus már tudja az eredményt (geszti) . rokonságnak köszönhetően már a szóviccek terén is otthonosan mozog.
nyáron egy esküvőn segitettünk, ahol piroska szörp volt felszolgálva. épp pakolta ki, egyszer csak kiszaladt. "piroska itt van, na de hol a farkas???" ... és sorolhatnám a gyöngyszemeket a mindennapi életből.
na de ennek a bejegyzésnek arról kellene szólnia, hogy ő tart viccesnek engem. Igen ez valóban igy van, hiszen ő nem járt magyar általános iskolába, sem gimnáziumba, ezért foggalma sincs az igazán nagy klasszikusokról!!!! Igy történhet meg, hogy egy egész héten áttartó nevetési hullámot okoztam a jó öreg tizhatod viccel. emlékeztek még???
tizhatod meg tizhatod: HUZHATOD!!! és akkor meghuzták a copfunkat.... el tudjátok hinni, hogy valakinek ez még vicces? és bevallom kicsit szégyenkezve a fánk-pofánk cimü előadást is megtartottam már :) Hát igen, igy élünk mi viccesen.


2013. január 18., péntek

gasztroblogger újabb felvonás

Mint tudjátok, nem vagyok egy nagy konyhatündér, valamiért mégis (vagyis én tudom hogy azért, hogy tanuljak tőlük) gasztro blogba kezdtünk a virtuális feleségbarátnőimmel. Mivel sok általam közölt bonyolult recepthez személyes sztorim is van, gondoltam itt is közlöm, hogy a részletekkel itt untassak mindenkit :D

Szóval.. rövid otthontartózkodásunk alatt érdekes dolgot figyeltem meg a családjainkban. Például, ha az én szüleimnél vagyunk, sosem tervezem, hogy másokkal találkozzak, mert így érzem, azt szeretik, ha velük vagyunk és valamilyen szinten igénylik is, hogy velük legyünk legalább ebben a kis időben. Na most ezzel szemben a szlovén családhoz ha megérkezünk már listák várnak, kikhez kell elmennünk látogatóba és a végén kitudja mekkora háborút és sértődöttséget hagyunk magunk után, ha valami kimarad a listából. Most nem volt olyan hosszú a lista, mert két szülinap egy napra esett, így egy este letudtuk após 9 testvérének még élő tagjait és hozzátartozóit.
Az egyik legjobbfej nagynénjénél állllati finom tonhalkrém volt. Ha jófej szüleim nem tanítanak meg az illem szabályaira, akkor lehet, hogy csak tömtem volna magamban egész este. Így csak odasúgtam M. nak hogy jobb ha tudja, ki sem teszem a lábam addig ebből az országból, amíg nincs meg nekünk ez a recept...
Vasárnap már lobogtatta após, hogy ezt küldték nekem, háhhh nálam volt a titkos recept :)
Mivel mi nem átlagos mennyiségben esszük a hagymát, ezért ebbe is többet raktunk, de nektek a normál receptet írom le.
Kell hozzá mindenből egy kicsi, meg egy erős férj!


- 3 doboz Rio Mare tonhal.
- 1 evőkanál ketchup
- 1 evőkanál mustár
- 1 evőkanál majonéz
- 1 közepes fej hagyma
- 1 evőkanál torma (tejszínes nem csipőssel nagyon finom)
- só, bors ízlés szerint. (magam se hiszem el, hogy ezt írom, de sajnos tényleg függ attól, milyen sós tonhalat használunk hozzá)



azóta folyamatosan tárolunk egy adagot a hűtőben.. meleg pirítós kenyérrel nyami nyami...



2013. január 15., kedd

lekvároskifli

Nagy álmom volt, hogy végre házas legyek, végre a férjem mellé feküdjek le esténként, én legyek a kiskifli és szorosan átölelve egymást, aludjunk egészen reggelig... Néha csak ennyit hallok, "na gyere, te lekvároskiflim" és akkor átölel kedves férj. Hallom, hogy a légzése egyenletessé válik és testének súlya egyre jobban rám nehezedik. Hol van a tökéletes együtt elalszunk??? Hiszen én tágra nyílt szemmel, mozdulatlanul fekszem és arra koncentrálok, nehogy megmozduljak... pont mikor kiskoromban átlógtam a szülőkhöz, mennyire menő volt közöttük "aludni". Aztán a mozdulatlanságban, ami persze a legfőbb kikötés volt, már újra gondoltam a helyzetet. Izmamim és végtagjaim görcsösen fekszenek, míg agyammal azon gondolkodok, hogyan tudnék megmozdulni velejáró erőhatás nélkül...
Nagykifliként sem jobb a helyzet, ott is mozdulatlanságra vagyok ítélve és még levegőt sem kapok egy idő után ha a hátához ér a fejem.... ki gondolta volna, hogy ilyen bonyolult a házasélet :) tegnap lekvároskifli voltomban ezen gondolkodtam. de már csak mosolyogtam a nagy éberségemben. Egyszer mindenki elzsibbad és akkor szabadkiflivé válok, akkor arra tekeredek amerre szeretnék...  a másik egyenletesenlélegzőkifli pedig kitartóan szuszog a túloldalon...


ilyen létezik? ;)

2013. január 13., vasárnap

2012, a mi évünk volt.

Régóta nem jelentkeztem, azóta már egy év is eltelt :) Annyi minden történt, olyan gyorsan elszaladt az idő, hogy csak álltunk szilveszter kapujában és felidéztük amikor egy évvel ezelőtt egymást ölelve suttogtuk, végre eljött a mi évünk...
Próbáltam minden emléket összekapargatni, kis kollázsokat csinálni, hogy ezzel is lezárjuk mindazt ami volt. Nektek talán nem lesz annyira izgalmas ez a bejegyzés, mint nekem elkészíteni volt.



 Megkaptuk a téli jegyesfotókat. Közben persze vizsgaidőszak volt ezerrel, amit leginkább Queen L-lel szenvedtünk meg a leginkább. Megünnepeltük anya szülinapját, és míg a fiúk férfi héten voltak, mi csajbulit tartottunk. Megjött a várva várt menyasszonyi ruhám... emlékszem arra a januári reggelre. És a nővérekkel elmentünk az utolsó Esküvői kiállításra. Legközelebb már csak unokahugit kísérjük :) Nem is volt semmi értelme, csak jó volt együtt és kóstoltunk csokiszökőkutat. Ekkor már rendszeresen jártunk a Fészekrakó körbe más jegyespárokkal.



 Bár a képek száma szerint nem ez a legsűrűbb hónap, de rengeteg minden történt. Beindult a meghívó gyártás, rendszeresen jártunk Pálhegyi Feri bácsi jegyesoktatásaira, költöztettük nővéréket, megkereszteltünk unokahugot és még az utolsó farsangon is sikerült nyertesként távoznunk. Megtudtuk a hírt, hogy szeptemberben vár minket Lipcse.





A legmellékesebb volt ebben a hónapban, hogy 24 éves lettem... Minden nap a szakdolgozat írásról szólt. De sikerült leadnom, így március 15-ét már egy közös ebéddel ünnepeltük a családdal. Közben a gyülekezeti hétvégére is sikerült elmennünk, és ráadásul még szuplikációs időszak is volt. A ruhám is végleges formát öltött, készen lettek a gyűrűink. Egy konfirmációs hétvégén is voltunk segédkezni hónap végén pedig hittanversenyen okosodtunk. És végre tavasz lett...


 A mindennapi sűrű élet, a húsvét ünnepe mellett pörögtek az események. Mint minden évben, most is elmentünk Szlovéniába teológusnapra, ráadásul most több naposra szerveztük. Rögtön másnap visszaérkezés után már védtük a Diplománkat. Majdnem elájultam az izgalomtól, de hála Istennek nagyon jó értékelést kaptam. Tudományos életem legmeghatározóbb élménye volt ezt a dolgozatot megírni. Mikor otthon voltunk, családoztunk, vetéshez aszisztáltunk, születésnapokat ünnepeltünk. Megtartottam az egyetemen a búcsúáhítatomat és a cigány testvérekkel együtt Salyógömörre látogattunk egy csendesnap alkalmával.

A május csodásan indult. 1jén bátyóék Pestre jöttek, egy Forma 1es bulin voltunk, aztán a sugar shopba diétáztunk. Ekkor már mindenből jött az utolsó... Az utolsó kerti parti, utolsó órák, utolsó bolha piacolás, utolsó teolturi, készítettünk is egy bakancs listát, amiről elég sok mindent sikerült is teljesíteni :) Közben hazalátogatott kedves ösztöndijas barátunk. És nem kis felelőséget vettünk a nyakunkba, hiszen keresztszülők lettünk!!! Karsa bébi most már a mi lelkünkön is szárad :) Egy gyülekezeti barátnőm férjhez ment, és persze a vizsgák, az utolsó vizsgák is beindultak. Közben a tudományos világban is sokszor megkerestek a dolgozat kapcsán, meglepi szülinapi buliban voltunk az idén 10 éves barátnőmmel (mármint 10 éve vagyunk barátok) Hagyatékot pakoltunk, kiránduláson tolmácsoltunk, vizsgáztunk, szülinapi buliztunk unokahuggal. És agyvérzés papir munkákat intéztünk az esküvőre... De a napsütés, a sok bringa, a meglepetés találkozások Apával mind mind gyönyörű emlék...

A nagy fordulat hónapja... hiszen kiköltöztünk végleg a kollégiumból és elhagytuk a várost, ahol egymásra találtunk. Előtte még egy fantasztikus hetet töltöttünk négyesben Apával és Anyával  Dániában és Lengyelországban és Németországban, szuper volt, annyit nevettem... és itt tanultunk meg ligrettozni, ami fontos emlék. Megvolt a leánybúcsúm, megvolt a barátnőm leánybúcsúja. Anyós 50 éves lett, nagymama 80!! M. a kaláka fesztiválon prédikált szabadidejében, ott megismertük a Barátok köztből Ádám vesebeteg apját és persze végre TTDztünk, és végre megismerhettem a baltás gyilkos barátnőimet.


ÖSSZEHÁZASODTUNK!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! előtte héten még kiházasítottunk két barátunkat aztán másnap prédikáltunk csak ugy unalomból :) aztán tudjátok mennyi minden történt... ÉS a gyönyörű esküvő, a gyönyörű nászéjszaka és életem legboldogabb napjai a nászúton...


bár egy kicsit július volt, vagyis technikailag de átcsúszott a tandemes nászút, körbe tekertük a Balatont. Súgi szülinapi bulit tartott, nagymamával élveztük. Hazafelé Pesten megtartottuk az egy hónapos házassági fordulót :) Cigány konferencián voltunk, megünnepeltük a 20 éves gyülekezetet, M. majdnem minden polót eladott :) Levágattam a hajamat!! És 10 éves általános iskolai osztálytalálkozónk is volt. Pestre ösztöndíjas megbeszélésre fel kellett jönni, itt elbúcsúztunk mindenkitől és 31-én elindultunk az ismeretlenbe...

Nyelvkurzus, nyelvvizsga, kirándulások, új barátok, házas élet Lipcse.



 csodás élet, kirándulások, főzés, sok sok olvasás, egyetem elkezdődött. Könyveket pakoltunk az egyetemnek, így nagyon jó barátaink is itt jártak pestről.


M öregszik :) és VÉGREEE eljöttek látógatóba a szülők, olyan jó volt az a kis idő együtt!!!!! bárcsak gyakrabban jönnének. Flangáltunk, jókat ettünk, skip boztunk és ligrettoztunk. Beszélgettünk egy csomót, bár kávét nem vettem Anyának, ami miatt még azóta is lelkiismeretfurdalásom van.. de ők annyira jófejek voltak, hoztak egy tonna sió baracklevet :) turó rudit, pulcsikat, ádventi házat, karácsonyi ajándékokat :) Lomtalanításból szereztek nekünk kanapét :)


Karácsonyi vásár Lipcsében csodás volt, de rengeteg ember, néha sétálgattunk ott. Sokat vacsoráztunk együtt a szomszéd házaspárral, forralt boroztunk, beszélgettünk. Itt volt az igazi coca cola kamion :) M nak csináltam ádventi naptárat, úgy izgult mint egy kisgyerek minden nap. Mikulás is járt nálunk, készítettünk közös lapot, díszítettünk fát, együtt nyitogattuk a ház ajtókat és olvastunk igét minden este. Jézus a hóvihar ellenére is megállt nálunk  a szülőkkel, és igazán áldott ünnepünk volt. A nászút után életem legcsodásabb napjai voltak ezek. M 6000 ember előtt cafkázta le a "lányát" Máriát egy karácsonyi előadásban a templomban :) aztán együtt sétáltunk haza, együtt főztünk vacsorát, és együtt bontogattuk az ajándékokat. Táncoltunk karácsonyi zenére, sok sok colát ittunk :) A koli teljesen üres volt. Aztán ünnepek után 100 bolgár emberrel hazabuszoztunk, és jófej tesókkal és szülőkkel karácsonyoztunk és  disneys monopolyval elbúcsúztattuk az évet. A mi évünket :)

Nagyon szerettem mindent. A szívem néha majd megszakadt, a búcsúzás sosem könnyű, de egy csomó áldást adott nekünk az Isten, ki tudja mi vár ránk ebben az évben :)

És mivel az éjfélt átléptük boldog féléves házassági évfordulót nekünk :)


Good bye 2012.