Napról napra megbizonyosodok arról, mennyire szerencsés vagyok. Nem csak azért, mert a férjem szépnek, okosnak és elbüvölönk tart, hanem mert legalább ennyire viccesnek is. Egy nem magyar származású, de magyarul már beszélő ember mellett nagyon vicces az élet. Egyrészt azért, mert már abban a szakaszban jár, amikor tudja milyen alakú szót kellene használnia, de nem emlékszik rá, ezért kicsit átalakitja. Igy fulladtam meg majdnem egyszer a röhögéstől xfaktor nézés alatt. Mert éppen csomo adél (csobot adél), vagy balek miklós (malek akart lenni) ről beszélt vagy éppen azt kiabálta, hogy látod gesztus már tudja az eredményt (geszti) . rokonságnak köszönhetően már a szóviccek terén is otthonosan mozog.
nyáron egy esküvőn segitettünk, ahol piroska szörp volt felszolgálva. épp pakolta ki, egyszer csak kiszaladt. "piroska itt van, na de hol a farkas???" ... és sorolhatnám a gyöngyszemeket a mindennapi életből.
na de ennek a bejegyzésnek arról kellene szólnia, hogy ő tart viccesnek engem. Igen ez valóban igy van, hiszen ő nem járt magyar általános iskolába, sem gimnáziumba, ezért foggalma sincs az igazán nagy klasszikusokról!!!! Igy történhet meg, hogy egy egész héten áttartó nevetési hullámot okoztam a jó öreg tizhatod viccel. emlékeztek még???
tizhatod meg tizhatod: HUZHATOD!!! és akkor meghuzták a copfunkat.... el tudjátok hinni, hogy valakinek ez még vicces? és bevallom kicsit szégyenkezve a fánk-pofánk cimü előadást is megtartottam már :) Hát igen, igy élünk mi viccesen.
:D V
VálaszTörlés