bolhamánia

sokan mondják, milyen különleges érzékkel vagyunk megáldva a bolhapiacokat tekintve. Ezt mondjuk az esküvői dekor elemek végleges számlája is jól mutatja, de talán az is alátámasztja, hogy itt a bolhapiacok országában, micsoda csodákba ütközünk potom pénzért. Néha csak állunk, ez most komoly?? ennyiért???

Itt rengeteg ember abból él, hogy hétről hétre járják a flohmarktokat és eladnak. Néha magyarokkal is találkozunk.

Sokszor találtam már nagyon szép magyar klasszikus mesekönyveket, ami számukra értéktelen ezért akármennyiért rám tukmálja. Néha 10 euroról elindulunk és végül 50 centért viszem el :) Nem ma jöttem le a falvédőről! Az ide évünk egyik legnagyobb "találmánya" egy 4 funkciós bakelit- cd- kazetta- rádió lejátszó. gyönyörű fa, gyönyörű retro kinézet, beépített hangfalak... azért 10 euronál többért nem hoztuk el, mert benne van a rizikó, hogy nem működik. Bár az eladótól kaptunk egy órát, hogy visszahozzuk, ha nem jó. Persze működött, nagyon szép, itt figyel a szobába és a Jazz history 10 lemezes válogatása forog rajta.

A coca cola gyűjteményünk is folyamatosan bővül... ÉÉÉS nem olyan rég egy bőgő tehenet is találtunk, amit a Pofa be! című film rajongói jól ismerhetnek.

Néha üres kézzel megyünk haza, néha csak a feelingért szeretünk elmenni, esetleg egy hagyományos curry wurstért. Mindenesetre ezek az utolsó nagyvárosi hónapok, a bolha forgatagokban.

staféta

Nagy dilemmában vagyok. Májusban megyünk haza, összekötve a kellemest a hasznossal vizsgák közepette kis esküvőzés. Nem tudom emlékeztek-e, de tavaly hozzánk jutott soksok év utána a stafétabot. Ez a bot a gyülekezetünk ifjúságában kötött házasságokat járja végig, és most rajtunk a sor, hogy továbbadjuk. Igazán nagyon örülök ennek a szerepnek, mert az utánunk következők nem is akárkik. A sráccal ugyanis már gyerekkorunk óta nagyon jóban vagyunk. Mindketten már 4 éves korunk óta benne vagyunk a közösségbe, ő volt mindig a kisöcsikém, együtt konfirmáltunk, egyszerre érettségiztünk szóval igazán jó viszonyban vagyunk. Most a mi feladatunk, hogy egy szalagot a stafétára kössünk és rávéssük a pár nevét, dátumot és a közös igehelyüket. A dilemmám, hogy milyen szinű szalagot válasszunk?? Érthető okokból Mitját ez annyira nem zaklatja fel, de én már régóta gondolkodom rajta. Az esküvőjük színe bordó lesz, ilyen már volt az esküvők között,bár igazi szép bordó szalag még nem. Viszont az is megfordult a fejemben, hogy valami extrém színt válasszunk: neon zöld vagy rózsaszín vagy esetleg valami különleges anyag, minta: kockás, csipke. SEGÍTSETEK!!! Mit tanácsoltok?

Itt egy kép, amikor mi kaptuk. Minket az a megtiszteltetés ért, mivel az utolsó pár nem volt ott, ezért az addigi összes ott megjelent pár együtt adta át :)

egyháztörténet biciklivel

Ma egy egyháztörténelem blokkszemináriumunk volt, aminek keretei között 60 km-t letekertünk a várost körülvevő kisebb településeken és sorról sorra, stílusról stílusra megnéztünk mindenféle jellegzetes templomot. Hosszú egyháztörténelem karrierem egyik legjobb előadása volt :) Kicsit hideg, de a végén sok nap és szép tavasz. Az egyik biciklis templomnál ibolyákat is találtam. Elkezdtem nosztalgiázni az embernek, hogy mikor kicsi voltam, mindig a legidősebb nővérem vitt minket ibolyát szedni!! Mentünk a kutyákkal a kanális környékére és vadásztuk a szép virágokat. Én persze mindig kis béna voltam, túl rövid szárral téptem le, nem tudtam összekötözni semmivel, de nővér, ő mester volt!!! Még fehéret is mindig szedett valahonnan, pedig az aztán az igazán különleges. Ma, amikor beleszagoltam az ibolya csokorba, igazán úgy éreztem itt a tavasz. 

Ti is szeretitek az ibolyát?? Milyen virágokkal veszitek körül magatokat így tavasz érkeztével?

garancia vállalás

Adhattam volna címnek a bénaságom történetei II.-t is, de végülis a garancia mellett döntöttem. NA de, hogy miről is lesz a mai bejegyzésben szó?

A minap állóhelyből felborultam a jó kis csodás bringámmal. Sikerült egy patkára esnem, és annak ellenére, hogy még vastag kabát volt rajtam, úgy lehorzsoltam a könyököm meg a térdem, mint egy 5 éves. Persze bőgtem mint a gép. És ilyenkor egyszerűen nem tudom felfogni, hogy velem miért történik ilyen vagyis miért velem?? hogy egy helyben állok és felborulok... létezik ilyen béna ember?? Hozzáteszem 11 gipszem volt már az életben és egyik sem olyan menő ok miatt... az utolsóknál már felhívtam anyát, hogy egyáltalán hazamenetek-e még... Egyszer megcsúsztam a jégen és ugyebár reflexszerűen kaptam valami után, ami egy vascső lett egy ház falán... persze eltörtem a kezem... 

Na de, hogy jön ide a garancia, tehát éppen feküdtem a biciklim alatt és néztem az eget M eközben mindent eldobva magától, kétségbeesett arccal vetődött utánam. Ha tehetné az élete árán is megvédene mindentől és még a legkisebb fájdalmat látva is megszakad a szíve. Jó ember... Tehát vetődött utánam és miután talpra szenvedett engem elkezdte erőteljesen mondani, hogy nem igaz, hogy nem tudok magamra vigyázni, hát nem tudom megérteni, hogy már ő felelős értem?? És mi lesz ha a szüleim ezt megtudják és vissza akarnak igényelni, mert ő nem tudott megvédeni kellőképpen engem, és nem vigyázott rám?????? Azzal akart engem megetetni, hogy garanciát vállalt értem.  Elkezdtem nevetni, drága szívszerelmem azt gondolja, hogy 11 gipsz után a szüleim nincsenek tisztában azzal, hogy a bénaság velem jár és visszaigényelnének? Talán még örülnek is, ha mást hívok most már a kórház gipszelőjéből... :) 

Mindenesetre végre bicikli szezon van, ti is nyeregbe pattantatok?? Csak óvatosan, ne legyetek olyan pancserek mint én!! Nah Kedveseim, Szeressétek egymást és bringázzatok sokat!!!

9 hónapnyi élet

bizony, bizony, már 9 hónap. csodás 9 hónap. gondoltam sütök ezalkalomból valami finomat. Azon szerencsés feleségek közé tartozom, akiket Isten olyan férjjel áldott meg, akinek már egy tányér puding is elég a soha véget nem érő boldogsághoz. hát még ha alá egy kis piskótát, rá pedig egy kis epret teszek. Ha már tavasz van, ha már finom illatos az eper, akkor miért ne? semmisem maradt.

Azt hiszem készen állunk a következő 9 hónapra évre évtizedre is. 

tökéletes feleséggé válás útja...

már egyszer beszéltem arról, milyen titkok vannak, amit egy tökéletes feleségnek tudnia kell. Pontosabban mitől is válhat az ember lánya tökéletes feleséggé? Beszéltem a boltban belém villámló felismerésről és most arról írok, hogy ezen a rögös úton, milyen újabb titkot fedeztem fel. 

Húsvétra készültünk, pontosabban épp sorozatot néztünk a korai órákban, miközben esett a hó odakint. Tipikusan az az idő, amikor csak akkor tesszük ki a lábunkat, ha valami egetverően fontos dolog kell. 

Szürcsölgettük a meleg kávét és felbontottam hozzá egy megmaradt teszkós cookies-t tudjátok a finom csoki csipszes kekszet. Sajnos olyan kiábrándítóan rossz volt, hogy nagy nehézségek árán jutottunk a végére. Délután is még ezzel küzdöttünk, mikor elegem lett belőle. Nem akartam, hogy ezzel a rémes ízzel érjen véget a napunk. Tudtam, hogy van még egy csomag csoki csipszünk amerikából, amit még nyáron hoztak a barátaink, de a hőségben eggyé olvadt össze, ezért még nem kezdtem vele semmit... úgy éreztem itt az idő, meg ragadtam a rajta lévő receptet és megbeszéltem magammal, ha minden meg van itthon hozzá. akkor elkészítem. Közben az ember épp egy szlovén istentiszteletet nézett a neten. Mire vége lett, már finom süti illat volt mindenhol és hoztam be a forró csokis sütit az esti film maratonhoz. 

És akkor rájöttem!!!!! A tökéletes feleségesség egyik feltétele, hogy az ember már tud csinálni egy sütit anélkül, hogy ki tegye a lábát otthonról!!! Mert eddig ha sütöttem (pl koliban) mindig úgy indult, hogy na akkor indulás a hozzávalókért. de mostmár van egy majdnem saját konyhánk (csak egy szőrős olasszal kell megosztani) és itt tárolom a fűszereim, a sütőport a vanilíás cukrot, a pudingpor hegyeket stb. 

Nem beszélve arról az elismerő tekintetről, amit a friss süti kóstolása kísér: "ez az asszony, az én feleségem a semmiből képes volt egy friss sütit létrehozni!" - na nem biztos hogy szó szerint ezt gondolta, de ezt láttam a szeméből, márpedig ő nagyon jól tud elismerni :D

Tehát most egy újabb titkot megosztottam Veletek, persze nyílvánvalóan ezek csak a számomra voltak titkok...