2012. október 30., kedd

the best housewife VIP card

Igen!! büszkén jelenthetem: megtaláltam vagyis megszereztem a belépőmet a legszuperebb háziasszonyok és feleségek titkos klubbjába!
sokan küzdenek érte keményen, évekig, de nem sikerül nekik.... hogy tettem szert a titokra?? hogyan jutottam el oda, hogy én is klubbtag lehessek? El sem gondolnátok, mennyi múlik a nevelésen... igen, valahol ott kezdődik, hogy ülök ifjúságom fürdöszobájában, és azon tűnődöm, miért van ennyi tusfürdőnk, vagy fogkefénk raktáron? Nem kerestem rá a választ... egyszerüen természetes volt, hogy otthon mindig van!!! otthon mindig van vaj, mindig van cukor, mindig van wc papir és még a kisujjamat sem kell mozditanom. SNITT következő jelenet, nővérrel havi nagy bevásárlás. raklap tusfürdő a kocsiban... azon tűnődöm a tesco közepén, vajon ennyit fürdenek? miért raktároznak? de nem keresem rá a választ, végülis tanyán laknak, ki tudja mi történik ott a világ végén... SNITT
feleség lettem, és a listák csak nőnek nőnek, mikor mit fejtek el venni, mikor mi fogy el, ki gondolta volna hogy egy férfi ennyi tusfürdőt használ?? (még hogy a nők tollászkodnak) próbálok pénzt beosztani, próbálok olcsón vásárolni, próbálok visszaemlékezni, miket lestem el bölcs elöljáróimtól.. SNITT



egyedül sétálok egy helyes kis német miniszupermarketbe (már ha létezik ez a fogalom, mert mindegyik olyan nagy, de ez mégis olyan átlagnál kisebb, de mégse egy sarki bolt, ahova hétvégenként ugrik el az ember, ha elfelejt valamit) tehát azon gondolkodok, mit is főzzek ma, miből csináljak szendvicset, ÉSSS egyszer csak, ott volt előttem!! 2+1 férfi tusfürdő akcio. dehát még nem fogyott el az ember tusfürdője, végülis van hely hol őrizni, ha már ilyen olcso, akkor miért ne?? Betettem a kosárba, és abban a pillanatban benn voltam a klubba!!! Előre gondolkodó, gazdaságosan élő, tökéletes feleség lettem, pénztárcámban ott villog a klubtagsági! így éreztem magam, mint ezen a képen==============>

egész úton hazafelé feszitett belül a büszkeség, hogy rájöttem a titokra, és azóta is itt díszeleg a polcon, hogy mindig emlékeztessen.
Persze mikor az ember hazaért, és elújságoltam neki, hogy félévre előre már gondoskodtam róla, kedvesen mosolyogva elárulta, hogy maximum 2 hónap, de azért nagyon tökéletes feleség vagyok...

a klub szabályai szerint böngészem az ujságokat, és a hihetetlen akciokkor ott állok hajnalban (na jo ezt senki se hinné el) vagyis nyitás után nem sokkal, pl szombaton egy évre elég unclebens rizst vásároltam. háh!


2012. október 28., vasárnap

"vigyázz a szívemre, itt hagytam nálad"

a kirándulások során, sokszor belém hasított a gondolat, milyen jó, hogy tartozom valakihez!!! valaki, aki odafigyel rám, aki mindig keres a szemével vagy fogja a kezemet- ergo technikailag nem veszhetek el!!!! ez hihetetlen békességgel töltött el, és óriási szabadságra buzdított  mert "valaki" mindig utánam  jön és nem hagy eltévedni... teháttt technikailag arra megyek amerre szeretnék :))
és ugyan ez persze visszafele is érvényes, amikor valaki azt kérdezi, mindenki itt van?? csak a magasba emelem a szemeimet, megnézem a mindenki fölött kilógó fejeket, és ha látom mitját, csak mosolyogva ordítom  IGEN!!! mindenki itt van!!!! persze mitjának is előterjesztettem az elméletemet, aki lelkesen bologatott, mint minden életbe vágóan fontos megállapításomra...

na aztán nem sokkal később  a Bach múzeumban voltunk, vártunk egy régi régi hangszerek bemutatójára  ami ilyen forgórendszerben működött  egy előadó van, aki az ajtót is nyitja minden csoportot kienged, aztán a következőt be. Épp egy angliában élő görög hapsi német feleségével beszélgettem a csodás házaséletről, amikor is utolsóként akart beengedni engem a kedves előadó ember... akkor láttam meg, hogy Mitja nincs sehol. Pánik szerűen elkezdtem kiabálni a hapsinak: még neeeeem nem zárhatja be az ajtót!!!!!!!!!!! a férjem még nincs itt!!!!!!!!!!!!!!! erre megkocogtatta a vállamat a kedves angliában élő görög hapsi német felesége: nem az ott a második sorban a férjed??? --- de bizony... ö volt az... épp foglalta nekem a helyet a legjobb "páholyban". és csak annyit mondott: na már azt hittem mehetek megkeresni téged!!!
Így van ez... megérte férjhez menni, most már nem veszhetek el sosem!!





2012. október 27., szombat

megújulás


már több mint egy hónapja éljük itt Lipcsében a felnőtt házas életünket. és ez alatt a rövid idő alatt is rengeteget tanultunk már... nem mondom, hogy egyszerü volt, mert az elsú honap egy intenziv nyelvkurzussal telt el, ami azt jelentette, hogy mindennap nagyon nagyon korán kellett kelni... ez velem már sok sok éve nem fordult elő, hogy ilyen korán órára menjek és ne aludjak vagy dolgozni induljak. valahogy mégis beállt egy rendszerbe az életünk. én este elkészitettem a másnapi ebédünket szendvics vagy egyéb finomság az uzsonnás dobozba, mitja pedig reggel aktivkodott- tea és reggeli készités. 
mindennap tele voltunk programokkal és még a hétvégéken is kirándultunk. Nem mondom, hogy rossz volt, de az embernek nem maradt regenerálodási ideje. 
Három helyre kirándultunk el, Naumburgba, ahol egy óriási domot néztünk meg és Nietzsenek a régirégi házát. Aztán jártunk Wartburg és Eisench városában, ami számunkra hihetetlen élmény volt, hiszen voltunk abban a szobában, ahol Luther leforditotta a Bibliát!! nem kell ezt ugy elképzelni, hogy jo katolikus szokás szerint vettünk egy darabot abbol a tollbol, amivel irta a Bibliát,, pusztán megdobbant a szivem, hogy nem semmi az Isten.... 
még a Bach hausba is elmentünk, amit nagyon pöpecül kialakitottak a turistáknak, mindenféle interaktiv lehetöséggel. jártunk még Wittembergbe is, pont az 5. évfordulonk napján, ami egészen közel van lipcséhez és szintén fantasztikus élmény volt!! voltunk Márton és Kati háloszobájában, ültünk azon a helyen, ahol minden este várták, hogy valaki hozzájuk téved-e, láttuk azt a szoszéket, ahol több, mint 2000 prédikáciot elmondott és még a 95 tételt is ott találtuk, ahova eredetileg kitette :D Bora Katalint amugy, Luther feleségét én mindig nagyon szerettem és csodáltam. Egy rakás könyvet elolvastam rola, és elképzelhetetlennek tartottam, hogy tudott mindig ilyen erös és kitarto lenni. napi 50-60 vendéget ellátni, fözni, kertészkedni, takaritani, stb. nem mellesleg ilyen bizonytalanságban élni, hogy vajon mikor jönnek a férjéért, mi lesz ha kivégzik vagy elhurcolják és egyedül marad. na és akkor a gyermek veszteségekröl még nem is beszéltünk. szoval sok szempontbol felnézek erre a nöre... ennyit a kiruccanásokrol. 
Amit igazán nagyon élvezek itt Lipcsében, az a bicajkultura. Végre egy olyan városban bringázunk, ahol mindenhol legálisan van ut, és a többség ezen az oldalon van, nem pedig az autosok oldalán :)  nem anyáznak és nem is akarnak elcsapni. bár a kis tandemünk nagyon hiányzik, azért elkavarunk itt két városi bicajjal. a város abszolut alföldnek számit, amit én eszméletlenül élvezek, mitja még barátkozik a széllel :D mostanában azért hüvösödik, ugyhogy csak napos idöben indulunk utnak. 
természetesen sok bolhapiacra beugrottunk már, furcsa érzés, hogy az esküvöre már nem kell semmit se venni. ennek elönye hogy több pénzünk marad, viszont a könyveink száma itt is csak nö és nö...
Most már a szemeszter is elkezdödött és ujra iskola padban ülünk. persze már sokkal kedvesebb idöpontban kezdödik a nap :) 
nagyon jo kettesben, nagyon jo hogy itt vagyunk egymásnak és sokszor olyan jo ugy semmit se csinálni... arra egy honap után rá kellett jönnünk, hogy az ösztöndij nem ereszt el minket annyira, szoval nem fogunk utazgatni vagy kocsit venni :) ez arra elég, hogy a mindennapokban éljünk, fözzünk és éljünk. nahát a lakásunkrol még nem is meséltem!!! egy kollégiumban lakunk, de fennt a házasrészen egy lakásban, ami eredetileg a házamester lakása, de ök nem itt laknak, ugyhogy most diák lakásként funkcionál. viszont van egy lakotársunk is. egy szörös olasz... :) van mit takaritani utána, amugy tipikus olasz, semmit nem csinál, csak sziesztázik:) de teljesen el vagyunk vele!! ö már egy éve itt van, a konyhát nem használj, ugyhogy az is a mi felségterületünk :)) a többi ösztöndijas lejebb lakik ök nagyobb csoportokban élnek, kicsit azért jo, hogy el vagyunk szeparálva minimálisan. elég volt már az eddigi kolis élet. 
van-e honvágyunk?? néha van... jo lenne csak felülni a buszra és meglátogatni tesoékat a gyerekeket. olyan nagyok lesznek, mire ujra látjuk öket. vagy anyáékat. de azért jó itt :)  tetszik a házasélet :)



2012. október 14., vasárnap

cherry brides szeretet képek :)





alig vártam már a napot, amikor végre megismerhetem a weddinges virtuális barátnöim egyrészét. különösen azért is izgultam, mert az én régi koliszobámba volt a gyülekezés és készülödés. ez azt is jelentette, hogy a szlovéniai már otthonomból végre megint pestre utazhattam, ami azért mindig is a szivemcsücske marad. végülis már elözö este utnak eredtem, akkor még csak völegényem engedélyével. kicsit persze niki anyukája beültette a bogarat a fülembe, milesz ha baltás gyilkosok lesznek az ismeretlen lányok vagy már asszonyok. Mivel mitja közölte velem, hogy egy percre se fordult meg a fejében, hogy féltsen engem, bennem is eloszlottak a kételyek.
pestre érve mindent elkészitettem, és gondoltam korán lefekszek, mert páran már hajnalban várják, hogy felmarkoljam öket a népligetben. de csak nem jött álom a szememre. ollllyan durva vihar volt, hogy nem éreztem tulságosan biztonságban magam az üres koliszobában teljesen egyedül. Azon gondolkodtam, reggel hogy tudnék a falak mentén eljutni a népligetbe anélkül, hogy belém csapjon a villám. mert hát nem hagyhatom cserben a lányokat!!!! de persze jófej Isten elintézte, hogy reggelre gyönyörü idö legyen és semmi se álljon az utamba.
arrolmég szot se ejtettem hogy kik mit merre hogyan pattant ki a fejünkböl ez az ötlet?? szóóóóval a weddingses menyasszonyok között már már hagyománnyá vált ttd azaz trash the dress fotozást tartani, és ezt mi az idei évjárat sem szerettük volna kihagyni annak ellenére, hogy nagyrészünk már blogot se kapott igy csak névlegesen hivhatjuk magunkat weddingses menyasszonyoknak. nem vagyunk sokan, de a kis csapat már régota kitart egymás mellett, egymás segitségére, szoval igazán jo barátnök lettünk és mindenképpen élni szerettünk volna a lehetöséggel. A fotosokat elég hamar megtaláltuk, mert Irisz- fénylabor szeretet képek (Itt talaljatok öket: http://eskuvo-fotos.com/)  is régi weddinges, és örömmel vállalták, jófej férjével Zolival, hogy velünk töltik ezt a délutánt, és elkészitik a sorozatot. sajnos z idöpont nem volt mindenkinek szerencsés választás, sajnos az utolso pillanatokban elég sokan kiestek.  de a kemény mag azért kitartott.egyszer volt egy "csetszerelmem" még általános iskolában. görcsbe rándult gyomorral, de persze a legmenöbb ruhámban vártam a barátnöimmel, mikor megbeszéltük a találkozót. a fiu nem jött el akkor :) de eszembe jutott az a nap, mikor a lányokkal valo találkozo felé közeledtem. ugyanugy izgultam. vajon szimpatikus leszek nekik? vajon fesztelenül tudjuk eltölteni ezt a napot? vagy minden csak az internet világában müködik?? persze senki sem futott ijedtében haza és olyannyira belemerültünk a közös reggelizésbe és fényképnézegetésbe és csevegésbe, hogy észre se vettük, mennyire elszaladt az idö, és igencsak készülödni kellene már. alkalmi sminkesünk és hajbodoritonk be is vetette magát, és folyamatosan csusztak le a futoszalagrol a tökéletes alkalmi menyasszonyok :) közben még a takaritonénik is beugrottak hozzánk meglesni miben mesterkedünk és mivel völegényem kiskedvenc volt széles e körben, nem is piszkáltak minket:) alkalmi ékszerkészitönk, Tamara barátnöje is csatlakozott hozzánk és szebbnél szebb alkotásokat hozott nekünk a fotozás kedvéért. természetesen már késében voltunk, ami 8 menyasszony esetében egyáltalán nem meglepö. kész tortura volt feltuszkolni öket a piros hetesre és levédeni öket a nézelödök rajongása elöl. közben egy rossz hir is beérkezett, ugyanis klemcsy rosszabbul lett, nem tudott csatlakozni hozzánk nagy elkeseredésünkre. de az események pörögtek végre a szimplába értünk és végre Iriszéket is megismerhettük személyesen. annyira jófejek voltak. egyrészt mert nem haragudtak ránk, másrészt mert mindent elökészitettek és harmadrészt hideg colával vártak minket. :) kedvesebb fogadtatást el se tudtam volna képzelni. Azt hiszem elég hamar feloldodtunk és nevetgéltünk, pózoltunk, izzadtunk.
robogtunk tovább a vásárcsarnokba cseresznye szerzö körutra, hiszen mi voltunk a Cherry brides :) összefutottunk egy éppen szülinapját ünneplö bácsival, aki majdnem szivrohamot kapott a sok menyasszony láttán. persze rögtön csapta a szelet, dehát senki nem cserélte le a völegényét egy másikra...
a fotozás hivtalos részét a városligetben zártuk le. elökerültek az alkalomra készitett csokrok, iriszék csodálatos enteriörje a cherry brides téma. piknikelés, felugrálos csokordobos, táblárairos, cseresznyeevös nem apáknak készült pozolos, telefonálos, leheveredös képek. annnnyira finom volt a cseresznye.... nem volt nehéz bármit megtenni a jo képek érdekében :)) egy pár ember idöközben lelépett de mi még kitartottunk és jófej iriszék is, pedig másnap naggyon kemény napjuk volt. még sem zavartak minket haza. ücsörögtünk még a vizparton, beugrottunk egy eb meccsközvetitésre és végül forro betonon hasaltunk a hösökterén. egyszer balettozást imitálval egyszer pedig halott menyasszony pozban.
nagyon sajnáltam hogy iriszéknek haza kellett indulniuk, szuper lett volna még munkán kivül is egy kicsit együtt logni és beszélgetni, bár egyegy  vonulás közben igy is dumálgattunk, dehát ha az ember rokonlélekre talál, akkor szeretne több idöt is eltölteni vele :) nagyon kedvesek voltak és nagy hálálkodás közben integetve hagytuk hogy hazainduljanak mi pedig öten éhesen menyasszonyi ruhában elindultunk a koli felé abban reménykedve, hogy a pizza king konyhája még nyitva vár minket.
a Bosnyák téri pizza king egyetemi életünk fontos szereplöje volt eddig is. torkos napok, szülinapok, vizsgaünneplések vagy siratások :) érdekes élmény volt 4 menyasszonyi ruhás barátnömmel beülni egy oriás hideg gépi kolát inni és egy oriás gyros tálat betolni. na de nem is ez a lényeges része, hanem hogy orákon keresztül beszélgettünk, nevetgéltünk, mintha már 1000éve ismernénk egymást és a világ legtermészetesebb dolga lenne fátyollal a fejünkön pizzazni. és akkor még nem is tudtam hogy koránt sem ért véget az este, söt az este ki is marad. miután hazamentünk és ugy gondoltuk nyugovora térünk, senkinek se jött az álom  a szemére, föleg azért mert sokat meséltem a csajoknak az éjszakai fagyizásainkrol és naná hogy kényelmesebb ruhába neki vágtunk a mc drivenak hogy fagyizzunk. sajnos kiderült hogy még a mcdrive sem éjjel nappali és hajnal 3kor nem árulnak fagyit. és az is kiderült, hogy a makacsabbik fajta virtuális lányok nem mondanak le ilyen egyszerüen a jégkérmröl, szoooooval neki indultunk az éjszakának fagyit keriteni. (elötte eva voltlesz férjének irtunk smst, hogy reggel 8ra várjuk, bárhogyis emlékszik ö maga :)) csak sétáltunk és dumáltunk, nevetgéltünk vicces volt, mondjuk éva némelyik szülészetis sztorija letaglozott. kb 30 km-re :) találtunk egy omw-t naná hog árultak jégkrémet. magunkhoz ragadtuk az összes cukortartalmu terméket és visszaindultunk... judit 1 eltávozott közülünk aludni, mivel szegénynek másnap vagyis aznap egy izgi konferenciát kellett végigülnie, szóval ráfért a pihenés. rám csak egy leánybucsu részvétel várt, szoval nyugodtan engedtem a többiek nyomásának, hogy ne is aludjunk niki buszindulásáig. kiültünk egy padra és mikor már a nap javában fenn volt kedves házmester bácsi ki is orditott ránk, hogy valaki még aludni szeretne. :)
szoval igy ért véget és kezdödött ez a csodás nap. huh végülis senki sem volt baltás gyilkos... persze a szivem szakad meg ha arra gondolok, hogy sokan lemaradtak rola de biztos vagyok benne, hogy találkozunk még, már a férjeinkkel az oldalunkon persze iriszékkel együtt. grillezünk egyet a balcsin vagy a szlovén tengerpartra leugrunk.. ki tudja... :) a hagyomány tehát nem szakadt meg, hajrá 2013as weddinges lányok :)) és Irisz, Zoli, csajok kösszi ezt a napot, a csodás képeket és hogy jófejek vagytok :) remélem egy életen át szemmel tartjuk egymást!!!

kedvenc képeket megmutatom, a szakértökét pedig itt talaljtaok :) :  http://fenylabor.blogspot.de/2012/07/8-menyasszony-10-kulonbozo-ember-egy.html








2012. október 7., vasárnap

nász utakon II.

már januárban tudtuk, hogy nincs sok pénzünk, és nincs is arra sok esély hogy ez az elkövetkezendö hónapokban megváltozzon, ezért kitaláltuk, hogy második nászutként körbe tekerjük a balatont. persze akkor még voltak olyan gyerekes elképzeléseink, hogy szerzünk egy tandem bringát, és akkor mennyire jó lesz majd, de ezek az elképzelések hamar szertefoszlottak. ugyanis magyarország még nem annyira nyitott ilyenfajta biciklikultúrára, és a használtasok ezért nem is hoznak be külföldröl ilyen bicikliket.... azért nem adtuk fel és elkezdtük négy kerékre tervezni. Az ötlet amugy onnan jött, hogy egy csoport társam mesélte a tandembicos élményeit, mennyire jó, hogy lehet közben beszélgetni, sokkal jobb az összedolgozás stb...
azért igy is nagyon vártam, úgy elrohant az elsö nászut, én már másnap indultam is volna tovább... DE!!!! Isten nászajándékát csak az elsö nászut végén kaptuk meg... ugyanis ljubljanaba be kellett mennünk mitja öccséért a tengerröl hazafelé. ésss ha már arra jártunk, nagybátyo egyik haverjának a biciklis boltjába bementünk, nem is tudom tulajdonképpen miért. mondtam mitjunak már reflexböl, mint eddig minden ilyen helyen, hogy azért kérdezzen rá a tandemre... a hapsi rögtön rákapott persze hogy van és csak nektek 100 euro!!!!! nem akartam elhinni. mi van???? ennyiért a legszakattabbakat sem adták!!! a hapsi már szeretett volna tul adni rajta, ezért nem engedett ki minket a kezei közül, dehát nem is nagyon probálkoztunk kiszabadulni belöle :))) mikor a garázsban megmutatta, kiderült, hogy egy hibátlan tura tandem ráadásul az egyik legjobb szlovén márka. egy vakemberé volt, de egyszer elesett és már fél vele közlekedni. semmmi baja semmi javitani valo nem volt rajta!!!! (mitja sajátos fejlesztéseitöl eltekintve) a kerekek minden tökéletes volt. és mindez csak 100 euroert... hihetetlen. mennyire jofej az Isten.
mondanom sem kell mekkora lelkesedéssel készültünk a továbbiakban. mitja tette össze a technikai részleteket én pedig apro nejlonokba csomagoltam a legszükségesebbeket:) jahh azt kihagytam, hogy a hervisben egy 60 literes bicaj táska ki volt akciozva pont nekünk ugyhogy
az is megoldodott. ebbe a 60 literesbe betettem 5 napi ruhankat, cipoket, hálózsákokat(!!!!!!!!!!!) tulélö kekszcsoki csomagot, neszeszert, egyszoval tökéletesen pakoló feleség lettem tanulva az elözö nászut esetéböl :)))
az elméleti rész is rám hárult, mivel nem tudtuk, milyen kapacitással rendelkezünk, három fajta menetrendet állitottam össze, és minden esehetöségre felkészülve az össze városban összeirtam a kempingeket cimmel, telefonszámmal, árral.
közben kedves férj darabokra szerelhetövé tette a biciklit, hogy a vonaton se legyen gond. mondjuk a jegyekkel volt kis kavarodás, de minden rendben volt, keszthelyig mentünk vonattal és rendben oda is értünk és végre elkezdhettük az utat. a lezdeti összeszokás után nagy  sebességgel haladtunk, sokkal hamarabb végeztünk azzal a távval, amit elterveztünk, igy kicsit tovább is mentünk.
minden izgalmas volt... az út során kifejlesztettünk egy tandemes házasterápiát pároknak, milyen távokat tegyenek meg, hol álljanak meg, miröl beszélgessenek, mikor hallgassanak zenét, mert mindezek hihetetlen épitöek voltak a számunkra.
A férfinak egyrészt óriási felelösség,mert én nem látok az utbol semmit, tehát neki kellett rám is vigyáznia. A nö részéröl viszont teljes bizalmat igényel, hogy ne okoskodjon és ne is féljen hanem rá tudja magát bizni a férfira egyszerüen. ha bukkano volt és mitja nem szolt, az nekem fájt, szóval odafigyelést igényel. de iszonyatosan élvezetes. gyönyörködtem a tájban, néztem a térképet, én voltam a dj, mivel közel voltunk egy megosztoval ugyan azt a zenét hallgattuk a kis ipodunkrol. máskor pedig rengeteget beszélgettünk.
Kb minden napnak meg volt a rendje. Reggel korán elindultunk, kb 20 km után megálltunk reggelizni és az aznapi igét elolvasni. aztán a célig meg sem álltunk kb délre mindig oda értünk utána kempingbe bejelentkezés és pocolás. na jó néha megálltunk közbe is. de az csak a táj miatt. érdekes volt a kemping világába belecsöppeni ugyanis én sosem kempingeztem, mitja pedig igy töltötte a gyerekkorát. sajátos életforma. Sokszor csak beültünk este egy bárba étterembe és kártyáztunk órákon keresztül, ha kedvünk volt, fürödtünk, vagy aludtunk vagy beszélgettünk. minden csodálatos volt... a névnapomon még sio baracklével is meglepett :D
egyik éjszaka óriási vihar volt. az éjszaka közepén ébredtem fel arra, hogy közeledik... szóltam mitjának, aki felelösségteljes családföként pattant is, hogy megerösitse a köteleket... egyre közeledett és én nagyon nagyon féltem... szó szerint remegtem,mitja pedig szoritott erösen magához, hogy érezzem a békességét és megnyugodjak. ö volt a hösöm, aki megmentett a viharban :) hallottuk ahogy elhalad felettünk, mint a tornádos filmekben, mikor a pincében várják mikor lesz vége... de szépen elaludtam az erös védelmezö karjaiban...
sok szempontból fordulopont volt  ez a naszut a kapcsolatunkban. megtanultam, hogy gyenge nö is lehetek a férjem mellett, aki vigyáz rám MINDIG, ö pedig igazi férfi lett leküzdve mindazt, amit a családja próbált belenevelni ezellen. nem utolsó sorban pedig az együtt megtett és elért cél is még közelebb hozott minket egymáshoz. hogy valamit együtt teljesitettünk. A végén nagyon belejöttünk, az utolso nap 100km-t nyomtunk le. a határtol hazáig is tekertünk.
szóóóval csak ajánlani tudom, és ha elkezdjük a praxisunkat, biztosan összehozzuk ezt a turát, bicikli sátor plussz gyerekfelügyelet hozzátartozik. addig gps-t is szerelünk a bringába, hogy tudjunk a csalásokrol :D készüljetek!!!!!!!
és visszatértünk a szürke házas hétköznapokba:)))) amik nem is olyan szürkék. a továbbiakban ezekröl szol majd a blogom!!! :)

















nász utakon I.

nászút... ha visszagondolok erre a pár napra, azt hiszem elmondhatom, hogy életem legboldogabb pár napja volt. mivel a következő hétvégén már szolgálatunk volt, nem tudtuk túl hosszúra nyújtani, de így is tökéletes volt. az első közös reggel szintén mesébe illő volt, ágyba reggeli, jakuzzi, és persze sok pihenés. sikerült egy olyan személyre szóló csomagot kapnunk, aminek köszönhetően nem kellett 10ig elhagyni a szobát. még éjszaka a hölgy azt mondta, amikor szeretnénk a reggelit csak csörrentsük meg a recepciót, és hozzák is. nem is siettük el a reggeli ébredést. kora délután indultunk útnak a tengerpart felé. még útközben összefutottunk a legújabb sógorommal, hogy egy kis esküvői maradékot és meleg ruhát adjon nekünk, mivel eléggé lehűlt a levegő, én pedig tökéletes feleség révén, nem csomagoltam meleg ruhát. te jó ég mennyire stresszes volt bepakolni a nászútra. életemben először pakoltam valaki más helyett is. és majd még ki fog derülni, hogy milyen létfontosságú dolgokat felejtettem el :))) szóóóóval neki indultunk az autópályának a szuper just marrides felzászlózott autokával. próbáltuk felfogni az előző nap eseményeit, dumáltunk, néha megálltunk pihenni. söttt még a köztársasági elnökkel is összefutottunk. kint iszogattam a júliusi forró csokimat egy benzinkútnál, mig mitja beugrott arra a helyre, ahova még az elnök is gyalog jár. de ki gondolta volna, hogy ez valóban meg is történik??? ugyanis egyszer csak mindenki felállt körülöttem, én is gyorsan felpattantam, mire leesett, hogy ez a jó öreg miniszter cimbi, akivel már voltam partin szóval jóbarátként biccentettem felé. mondanom sem kell, hogy mitja a meglepetéstől majdnem összepisilte magát, még johogy éppen előtte elvégezte.
szóval leértünk a tengerpartra, portoroz, szívem egyik közepe, és piran szívem legeslegközepe közé egy felújított és toszkánai hangulatú hotelből átalakított lakásba, ami egy jó barátunké, és kölcsön adta, hogy ünnepeljünk. hát a kecó nem éppen egy két csillagos hostel volt. kb akkora tengerre néző erkélye volt, mint a lakás. gyönyörű volt az egész.... a reggeleink majdnem mindig hasonlóan teltek,... valamikor a délelőtt folyamán kinyitottam a szemem, és a férjem már az erkélyen olvasgatta a napi újságot, gyönyörűen megterített, kedvenc finomságokkal ellátott asztal mellett. neki minden reggel az volt az öröm hogy korán keljen és meglepjen reggelivel, nekem az volt az öröm, hogy sokáig aludjak és aztán meglepődjek a sok finomság láttán. néha csak egy üzenet várt, lementem úszni, mindjárt jövök, de mikor az erkélyre mentem, kiderült, hogy ez az üzenet már egy órája elvesztette létjogosultságát :)))
néha kibontottunk egy üveg bort, amit még nászajándékba kaptunk az esküvőre a lendvai skrilec pino blanc-ot, rendszeresen elmentünk esténként egy fagyit enni a cacaoba (megalájk a hely, olyan tejberizses fagyi van hogy huhhhh, majdnem olyan jó, mint jofej nővér tejberizse) aztán zenét hallgattunk egy bárban, vagy sétáltunk a tengerparton, néha elmentünk étterembe....
na de hogy mit is felejtettem el... tavaly másik jofej nővérek, itt voltak nyaralni a közelben és mondta, hogy egy éttermet FELTÉTLENÜL ki kell próbálnunk. erről az étteremről, pedig az izolai tourinformban értesültek, szóval oda menjünk el. kocsiba be, elindultunk, mikor kiszálltunk a kocsiból, ki se bírtuk nyitni a szemünket a napsütéstől, és kiderült, hogy napszemcsiket nem csomagoltam be, úgyhogy az agyunk is kiesett a fénytől... elmentünk az első szemüveges árusig, és beszereztünk jominöségü műanyag szemüvegeket, a túlélés reményében. ezek után, mindent információmmal a kezemben bementem a tourinformos sráctól infót szerezni a helyről. csak annyit tudtam hogy Badna-ban van és nostra valami a neve. kb egy órás térkép böngészés és google kutatás után kiderült, hogy a srácnak fogalma sincs, miről beszélek... aztán megkérdezte, nem lehet hogy Padna???? mint utólag kiderült, deeeeee lehet hogy padna és nem nostra, hanem istranova az étterem neve :D az éhhalál szélén állva fel kocsikáztunk padnara, ami egy hegy tetején van, és sajnos aznap zárva volt az étterem.... csakhamar rá kellett jönnöm, hogy a férfiak tudatos éhségkezelése nem olyan természetes, mint a miénk, nőké, tehát lefordítva, egy éhes "gyerekkel" semmit sem lehet kezdeni amíg meg nem kapja az adagját....
azért másnap visszamentünk és csodálatos volt. tudtam hogy megéri, bízok a nővérem ízlésében :) minden nagyon nagyon finom volt, és az egész étteremben csak mi voltunk (mert elvileg nekünk is be kellett volna előre jelentkeznünk), szép zene szólt, sütött a nap, ott ültem a férjemmel. minden tökéletes volt....
egyik nap béreltünk egy robogót, és elmentünk mindenféle vadpartokat felkutatni, vagyis néha csak úgy beleütköztünk. gyönyörű helyekre mentünk el, volt olyan part, ahol csak mi ketten voltunk, a víz olyan tiszta volt, mint az ég. egyszerűen minden tökéletes volt. minden!!!
este elmentünk menyasszonyi ruhában meg vőlegény ruhában lőni pár amatőr fotót, ha már nálunk van a ruha, és a már úgyis itt vagyunk, és ha már robogónk is van miért ne???
beszéltük mitjával, hogy menjünk haza, adjuk el mindenünket, bontsuk ki a nászajándékokat és költözzünk el ide, mindent felégetve a hátunk mögött. :) persze sose tesszük meg, de mindig olyan jó elrévedezni ezen. mindig felvetem ezt neki, amikor piranban járunk!! :)
annyira nagyon csodálatos volt ez a pár nap. és már az esküvő előtt tudtam, hogy nagyon várom ezt, legálisan is kettesben lenni Mitjával....éreztem, hogy mellette jó helyen vagyok és igazán itt van a helyem.