nász utakon I.

nászút... ha visszagondolok erre a pár napra, azt hiszem elmondhatom, hogy életem legboldogabb pár napja volt. mivel a következő hétvégén már szolgálatunk volt, nem tudtuk túl hosszúra nyújtani, de így is tökéletes volt. az első közös reggel szintén mesébe illő volt, ágyba reggeli, jakuzzi, és persze sok pihenés. sikerült egy olyan személyre szóló csomagot kapnunk, aminek köszönhetően nem kellett 10ig elhagyni a szobát. még éjszaka a hölgy azt mondta, amikor szeretnénk a reggelit csak csörrentsük meg a recepciót, és hozzák is. nem is siettük el a reggeli ébredést. kora délután indultunk útnak a tengerpart felé. még útközben összefutottunk a legújabb sógorommal, hogy egy kis esküvői maradékot és meleg ruhát adjon nekünk, mivel eléggé lehűlt a levegő, én pedig tökéletes feleség révén, nem csomagoltam meleg ruhát. te jó ég mennyire stresszes volt bepakolni a nászútra. életemben először pakoltam valaki más helyett is. és majd még ki fog derülni, hogy milyen létfontosságú dolgokat felejtettem el :))) szóóóóval neki indultunk az autópályának a szuper just marrides felzászlózott autokával. próbáltuk felfogni az előző nap eseményeit, dumáltunk, néha megálltunk pihenni. söttt még a köztársasági elnökkel is összefutottunk. kint iszogattam a júliusi forró csokimat egy benzinkútnál, mig mitja beugrott arra a helyre, ahova még az elnök is gyalog jár. de ki gondolta volna, hogy ez valóban meg is történik??? ugyanis egyszer csak mindenki felállt körülöttem, én is gyorsan felpattantam, mire leesett, hogy ez a jó öreg miniszter cimbi, akivel már voltam partin szóval jóbarátként biccentettem felé. mondanom sem kell, hogy mitja a meglepetéstől majdnem összepisilte magát, még johogy éppen előtte elvégezte.

szóval leértünk a tengerpartra, portoroz, szívem egyik közepe, és piran szívem legeslegközepe közé egy felújított és toszkánai hangulatú hotelből átalakított lakásba, ami egy jó barátunké, és kölcsön adta, hogy ünnepeljünk. hát a kecó nem éppen egy két csillagos hostel volt. kb akkora tengerre néző erkélye volt, mint a lakás. gyönyörű volt az egész.... a reggeleink majdnem mindig hasonlóan teltek,... valamikor a délelőtt folyamán kinyitottam a szemem, és a férjem már az erkélyen olvasgatta a napi újságot, gyönyörűen megterített, kedvenc finomságokkal ellátott asztal mellett. neki minden reggel az volt az öröm hogy korán keljen és meglepjen reggelivel, nekem az volt az öröm, hogy sokáig aludjak és aztán meglepődjek a sok finomság láttán. néha csak egy üzenet várt, lementem úszni, mindjárt jövök, de mikor az erkélyre mentem, kiderült, hogy ez az üzenet már egy órája elvesztette létjogosultságát :)))

néha kibontottunk egy üveg bort, amit még nászajándékba kaptunk az esküvőre a lendvai skrilec pino blanc-ot, rendszeresen elmentünk esténként egy fagyit enni a cacaoba (megalájk a hely, olyan tejberizses fagyi van hogy huhhhh, majdnem olyan jó, mint jofej nővér tejberizse) aztán zenét hallgattunk egy bárban, vagy sétáltunk a tengerparton, néha elmentünk étterembe....

na de hogy mit is felejtettem el... tavaly másik jofej nővérek, itt voltak nyaralni a közelben és mondta, hogy egy éttermet FELTÉTLENÜL ki kell próbálnunk. erről az étteremről, pedig az izolai tourinformban értesültek, szóval oda menjünk el. kocsiba be, elindultunk, mikor kiszálltunk a kocsiból, ki se bírtuk nyitni a szemünket a napsütéstől, és kiderült, hogy napszemcsiket nem csomagoltam be, úgyhogy az agyunk is kiesett a fénytől... elmentünk az első szemüveges árusig, és beszereztünk jominöségü műanyag szemüvegeket, a túlélés reményében. ezek után, mindent információmmal a kezemben bementem a tourinformos sráctól infót szerezni a helyről. csak annyit tudtam hogy Badna-ban van és nostra valami a neve. kb egy órás térkép böngészés és google kutatás után kiderült, hogy a srácnak fogalma sincs, miről beszélek... aztán megkérdezte, nem lehet hogy Padna???? mint utólag kiderült, deeeeee lehet hogy padna és nem nostra, hanem istranova az étterem neve :D az éhhalál szélén állva fel kocsikáztunk padnara, ami egy hegy tetején van, és sajnos aznap zárva volt az étterem.... csakhamar rá kellett jönnöm, hogy a férfiak tudatos éhségkezelése nem olyan természetes, mint a miénk, nőké, tehát lefordítva, egy éhes "gyerekkel" semmit sem lehet kezdeni amíg meg nem kapja az adagját....

azért másnap visszamentünk és csodálatos volt. tudtam hogy megéri, bízok a nővérem ízlésében :) minden nagyon nagyon finom volt, és az egész étteremben csak mi voltunk (mert elvileg nekünk is be kellett volna előre jelentkeznünk), szép zene szólt, sütött a nap, ott ültem a férjemmel. minden tökéletes volt....

egyik nap béreltünk egy robogót, és elmentünk mindenféle vadpartokat felkutatni, vagyis néha csak úgy beleütköztünk. gyönyörű helyekre mentünk el, volt olyan part, ahol csak mi ketten voltunk, a víz olyan tiszta volt, mint az ég. egyszerűen minden tökéletes volt. minden!!!

este elmentünk menyasszonyi ruhában meg vőlegény ruhában lőni pár amatőr fotót, ha már nálunk van a ruha, és a már úgyis itt vagyunk, és ha már robogónk is van miért ne???

beszéltük mitjával, hogy menjünk haza, adjuk el mindenünket, bontsuk ki a nászajándékokat és költözzünk el ide, mindent felégetve a hátunk mögött. :) persze sose tesszük meg, de mindig olyan jó elrévedezni ezen. mindig felvetem ezt neki, amikor piranban járunk!! :)

annyira nagyon csodálatos volt ez a pár nap. és már az esküvő előtt tudtam, hogy nagyon várom ezt, legálisan is kettesben lenni Mitjával....éreztem, hogy mellette jó helyen vagyok és igazán itt van a helyem.