nász utakon II.

már januárban tudtuk, hogy nincs sok pénzünk, és nincs is arra sok esély hogy ez az elkövetkezendö hónapokban megváltozzon, ezért kitaláltuk, hogy második nászutként körbe tekerjük a balatont. persze akkor még voltak olyan gyerekes elképzeléseink, hogy szerzünk egy tandem bringát, és akkor mennyire jó lesz majd, de ezek az elképzelések hamar szertefoszlottak. ugyanis magyarország még nem annyira nyitott ilyenfajta biciklikultúrára, és a használtasok ezért nem is hoznak be külföldröl ilyen bicikliket.... azért nem adtuk fel és elkezdtük négy kerékre tervezni. Az ötlet amugy onnan jött, hogy egy csoport társam mesélte a tandembicos élményeit, mennyire jó, hogy lehet közben beszélgetni, sokkal jobb az összedolgozás stb...

azért igy is nagyon vártam, úgy elrohant az elsö nászut, én már másnap indultam is volna tovább... DE!!!! Isten nászajándékát csak az elsö nászut végén kaptuk meg... ugyanis ljubljanaba be kellett mennünk mitja öccséért a tengerröl hazafelé. ésss ha már arra jártunk, nagybátyo egyik haverjának a biciklis boltjába bementünk, nem is tudom tulajdonképpen miért. mondtam mitjunak már reflexböl, mint eddig minden ilyen helyen, hogy azért kérdezzen rá a tandemre... a hapsi rögtön rákapott persze hogy van és csak nektek 100 euro!!!!! nem akartam elhinni. mi van???? ennyiért a legszakattabbakat sem adták!!! a hapsi már szeretett volna tul adni rajta, ezért nem engedett ki minket a kezei közül, dehát nem is nagyon probálkoztunk kiszabadulni belöle :))) mikor a garázsban megmutatta, kiderült, hogy egy hibátlan tura tandem ráadásul az egyik legjobb szlovén márka. egy vakemberé volt, de egyszer elesett és már fél vele közlekedni. semmmi baja semmi javitani valo nem volt rajta!!!! (mitja sajátos fejlesztéseitöl eltekintve) a kerekek minden tökéletes volt. és mindez csak 100 euroert... hihetetlen. mennyire jofej az Isten.

mondanom sem kell mekkora lelkesedéssel készültünk a továbbiakban. mitja tette össze a technikai részleteket én pedig apro nejlonokba csomagoltam a legszükségesebbeket:) jahh azt kihagytam, hogy a hervisben egy 60 literes bicaj táska ki volt akciozva pont nekünk ugyhogy

az is megoldodott. ebbe a 60 literesbe betettem 5 napi ruhankat, cipoket, hálózsákokat(!!!!!!!!!!!) tulélö kekszcsoki csomagot, neszeszert, egyszoval tökéletesen pakoló feleség lettem tanulva az elözö nászut esetéböl :)))

az elméleti rész is rám hárult, mivel nem tudtuk, milyen kapacitással rendelkezünk, három fajta menetrendet állitottam össze, és minden esehetöségre felkészülve az össze városban összeirtam a kempingeket cimmel, telefonszámmal, árral.

közben kedves férj darabokra szerelhetövé tette a biciklit, hogy a vonaton se legyen gond. mondjuk a jegyekkel volt kis kavarodás, de minden rendben volt, keszthelyig mentünk vonattal és rendben oda is értünk és végre elkezdhettük az utat. a lezdeti összeszokás után nagy  sebességgel haladtunk, sokkal hamarabb végeztünk azzal a távval, amit elterveztünk, igy kicsit tovább is mentünk.

minden izgalmas volt... az út során kifejlesztettünk egy tandemes házasterápiát pároknak, milyen távokat tegyenek meg, hol álljanak meg, miröl beszélgessenek, mikor hallgassanak zenét, mert mindezek hihetetlen épitöek voltak a számunkra.

A férfinak egyrészt óriási felelösség,mert én nem látok az utbol semmit, tehát neki kellett rám is vigyáznia. A nö részéröl viszont teljes bizalmat igényel, hogy ne okoskodjon és ne is féljen hanem rá tudja magát bizni a férfira egyszerüen. ha bukkano volt és mitja nem szolt, az nekem fájt, szóval odafigyelést igényel. de iszonyatosan élvezetes. gyönyörködtem a tájban, néztem a térképet, én voltam a dj, mivel közel voltunk egy megosztoval ugyan azt a zenét hallgattuk a kis ipodunkrol. máskor pedig rengeteget beszélgettünk.

Kb minden napnak meg volt a rendje. Reggel korán elindultunk, kb 20 km után megálltunk reggelizni és az aznapi igét elolvasni. aztán a célig meg sem álltunk kb délre mindig oda értünk utána kempingbe bejelentkezés és pocolás. na jó néha megálltunk közbe is. de az csak a táj miatt. érdekes volt a kemping világába belecsöppeni ugyanis én sosem kempingeztem, mitja pedig igy töltötte a gyerekkorát. sajátos életforma. Sokszor csak beültünk este egy bárba étterembe és kártyáztunk órákon keresztül, ha kedvünk volt, fürödtünk, vagy aludtunk vagy beszélgettünk. minden csodálatos volt... a névnapomon még sio baracklével is meglepett :D

egyik éjszaka óriási vihar volt. az éjszaka közepén ébredtem fel arra, hogy közeledik... szóltam mitjának, aki felelösségteljes családföként pattant is, hogy megerösitse a köteleket... egyre közeledett és én nagyon nagyon féltem... szó szerint remegtem,mitja pedig szoritott erösen magához, hogy érezzem a békességét és megnyugodjak. ö volt a hösöm, aki megmentett a viharban :) hallottuk ahogy elhalad felettünk, mint a tornádos filmekben, mikor a pincében várják mikor lesz vége... de szépen elaludtam az erös védelmezö karjaiban...

sok szempontból fordulopont volt  ez a naszut a kapcsolatunkban. megtanultam, hogy gyenge nö is lehetek a férjem mellett, aki vigyáz rám MINDIG, ö pedig igazi férfi lett leküzdve mindazt, amit a családja próbált belenevelni ezellen. nem utolsó sorban pedig az együtt megtett és elért cél is még közelebb hozott minket egymáshoz. hogy valamit együtt teljesitettünk. A végén nagyon belejöttünk, az utolso nap 100km-t nyomtunk le. a határtol hazáig is tekertünk.

szóóóval csak ajánlani tudom, és ha elkezdjük a praxisunkat, biztosan összehozzuk ezt a turát, bicikli sátor plussz gyerekfelügyelet hozzátartozik. addig gps-t is szerelünk a bringába, hogy tudjunk a csalásokrol :D készüljetek!!!!!!!

és visszatértünk a szürke házas hétköznapokba:)))) amik nem is olyan szürkék. a továbbiakban ezekröl szol majd a blogom!!! :)