boldog karácsony.

Ez is eljött, az első közös karácsony. Az idei képeslapunkkal kívánok minden kedves olvasónak áldott ünnepeket. :)

Nosztalgia beszámoló

Mivel ma vagyunk 5 hónapos házasok, itt az ideje, hogy nosztalgiából visszaemlékezve elkezdjem összegezni, hogy a terveinkből mi minden valósult meg. Hihetetlen, hogy annyi minden az elképzeléseink szerint alakult, hogy nemgyőzőm a kollázsokat készíteni, összeállítani. Persze ez nem fontossági sorrend, hanem a képek érkezési sorrendje :). Fogadjatok szeretettel tehát egy ilyenfajta beszámolót.

Az én drága ruhám. Nagyon jól éreztem benne magam egész nap. Nem feszengtem, nem volt melegem, tudtam benne normálisan mozogni, szóval összességében a legjobb döntés volt, és nem is tudom megköszönni elégszer a jófej szüleimnek. És persze M-nél is nagy sikert aratott.

A ZARA vőlegény öltöny. M is nagyon szerette, azóta se tudom leszedni róla, úgyhogy a többi öltönye most parkolóba került :) Többször elmondta,mennyire jól érezte magát benne, nagyon kényelmes volt és szerintem nagyon csinos is. (az áráról nem is beszélve) Szóval ez is szuper döntés, azóta is aktív használatnak örvend.

Talán nem tűnik mesteri munkának és őszintén megmondva nem is tudom, mennyire tetszett a koszorúslányaimnak, de én csináltam egyszerűen, csipkével körbe futtatva. Szerintem a funkcióját betöltötte.

 legalább ezt is használtuk valamire, bár nem a fotózáson, azért a nászúton is jól jött.

 Nagyon szerettem, csodálatos lett, hála a két jófej nővéremnek. Álmodni se mertem volna ilyen szépet!

Így lassan egy év távlatából nem tűnik olyan nagy munkának, sokat bibelődtünk, és persze testvérek is kellenek a gyártáshoz, de nagyon szerettem. Olyan jellemző volt, és mikor átadtuk sokan érezték, hogy ez valami különleges. Mondjuk anyósékkal nehezen lehetett megértetni a távirat stílust (szöveg szempontjából) de megbékéltek vele.

Az egyik legjobb döntés, nagyon szerettem, olyan csodásan néz ki!!! most nem tudom lefényképezni, de nagyon szuper a sötét barna keretben nagyon szép. örök emlék. Köszönöm nővérnek, aki unszolta az embereket és így alig van valaki aki lemaradt. CSak ajánlani tudom!!

Összességében elégedett voltam. A hajam a próbán szerintem jobb volt így utólag, mert a fonés kicsit beljebb kezdődött, de akkor a idő miatt már nem foglalkoztam vele. Így is nagyon magaménak éreztem. Természetes volt, nem piszkáltam . A hajnali fotózásra barinő meg nővér csinálták meg, az is majdnem olyan lett mint a fodrászos :) tök jó. A sminket végül magamnak készítettem, így éreztem magamat a legjobban. Egyszer a sminkfixáló spré nagyon furcsán viselkedett, de akkor egyszerűen újra csináltam. A hiperszuper nem folyós szempillaspirál sem folyt el annyira nagyon, de egy kicsit igen :D Nálam volt a szép kis csipke táskám (köszönöm Niki mégegyszer) vagy néha rábíztam valakire, és akkor egyszerűen csak reparáltam a dolgokat :) Nagyon elégedett voltam mindennel, úgy ahogyan kinéztem. És nem azért mert tökéletes volt, hanem mert egyszerűen ez volt az én stílusom, és így éreztem egész nap a legtermészetesebbnek magamat.

Az álomcsokor... sose gondoltam volna, hogy összejön... valahogy egyetlen olyan virágost találtunk, aki nem csak hogy tudta, mi ez a virág, de még szerezni is tudott. Nagyon szerettem, bár nem voltak annyira kinyílva, de így is nagyon szép volt. Igazán különlegesnek éreztem magamat ezzel a csokorral.

Ha jól tudom, csak ez a 6 db került elő. A többit jól eldugták a vendégek elöl, és már csak esküvő után jöttek rá, hogy ott van a tonna cola. Persze azért nagy üvegeset ittunk :) De azért volt, és nagyon boldog voltam.

Nem is tudom megköszönni elégszer a családnak, hogy összehozták és összegyűjtöttek ennyi csillagszórót. nagyon csodás volt... nem sikerült már időben venni ilyen hosszúakat. persze lőre gondolkoznék ha mégegyszer ott tartanánk, de így is tökéletes volt.

 A szépséges torta. Fehér, mázgyöngyökkel. Tökéletes lett, főleg a bőröndön, nagyon szerettem és nagyon finom volt. Kösszi V mégegyszer!!

még ma is folynak az értekezések arról, hogy egy fiú lehet-e kanál, de így is szuperdizájnosra összehozták a tesók. Annyira jól nézett ki, elfogulatlanul állítom, hogy az év ötlete volt...Otthon várnak minket egy szép tálba beleállítva. Már nem is sajnáltam annyira a só és borsszóró ötletet :)

Ennyit mostanra, még lesz folytatás. Addig is Boldog 5 hónapot :)

bürokráciaundor

Hol vagyunk otthon?? ez  a kérdés fogalmazódott meg bennem ma, miközben órákon keresztül néztem férjem szenvedését... Nem az első eset, hogy szorongatom a nyomorék kék biztosítási kártyát a kezemben, de az ég világon senki sem segít.

miért kötöm össze a biztosítás eme csodás intézményét, ami egy kék e111-es kis kártyában ölt testet az otthon levés érzésével???? Mert ahol otthon vagyok, ott gondoskodnak rólam, ott törődnek velem és nem egy kivert kutyának érzem magamat. Ide hívnak minket, a tejjel és mézzel folyó földre, hogy életünk legfelhőtlenebb egy évét eltöltsük, olyan nagy szeretettel fogadnak, hogy rögtön be is invitálnak minket a tartozkodási engedély elintézésére alkalmas irodára, majd egy héten belül millió kedves levelet kapunk, amelyben értesítenek minket arról, mennyire örülnek, hogy itt vagyunk, mennyire örülnek hogy németek lettünk, hogy a németek részévé váltunk és Isten hozott!!! Érezd jól magad, persze a nép részeként légyszi fizesd be a rád kiszabott adókat is, jó?? Tehát amikor arról van szó, hogy adót fizessek, akkor a nép része vagyok, de amikor arról van szó, hogy segítségre szorulok, mert a majdnem ájult férjemet cipelem be az orvoshoz, akkor már nem a nép része vagyok, csupán egy megtűrt uniós tag, aki jön a kék kártyájával, ahelyett hogy normális biztosítást fizetne. Dehát kedves börükráciás nénik bácsik, én fizetem!!! minden hónapban utalom drága anyósomnak, hogy legyen a férjemnek biztosítása, hogy ha baj van, akkor az unió által védettek legyünk, a kék kis kártya erre való, nem? NEM!! sebaj, nyomjam csak tele a férjemet fájdalomcsillapítókkal  mire valaki végre segít rajta, vagy mire befizetünk végre annyi biztosítást, hogy el is lássák.  nahh mindegy, társadalom vagyis bürokráciakritikámnak ezennel vége :)

ádvent...

bár még csak félig hoztam helyre a blogot, de szembe jött velem egy vers, amit már gyerekkoromban is nagyon szerettem, olyan vesékig hatoló üzenete van. Két ilyen karácsonyi vers van, amit Anya mutatott még nekem, de mai napig nagy hatással van rám. most megosztom veletek az egyiket:

"Túrmezei Erzsébet:

Kérdez a gyermek

„Ott fenn lakott a csillagok felett,

de amikor karácsony este lett,

Lejött a földre, mint kicsiny gyerek.

És ó, a hidegszívű emberek!

Kis istállóban kellett hálnia.

Szalmán feküdt Ô, az Isten Fia.

Elhagyta érettünk az egeket.

Ugye-e, apukám, nagyon szereted?”

Az apa nem szól. Olyan hallgatag.

De a kis kedvenc nem vár szavakat,

Odaszorítja vállára meleg,

kipirult arcát, s tovább csicsereg.

„Kicsiny gyermek lett, gyenge és szegény,

és ott aludt az állatok helyén,

szűk istállóban. Nem is érthetem.

Milyen meleg ágyacskám van nekem,

pedig csak a te kis lányod vagyok.

S Ô, Isten Fia, Ô, a legnagyobb,

szalmán feküdt, amikor született.

Ugy-e, apukám, nagyon szereted?”

Kint csillagfényes hideg este… tél…

Bent apja ölén kis leány beszél.

„Ott se nyughatott szalma-fekhelyén.

Futniuk kellett éjnek-éjjelén.

Halálra keresték a katonák.

Menekültek a pusztaságon át.

Milyen keserves útjuk lehetett.

Ugy-e, apukám, nagyon szereted?”

Az apa leteszi a gyermeket.

„Ugy-e, szereted? Ugye, szereted?”

Nem bírja már, el kell rohannia.

A jászolban fekvő Isten Fia

karácsonyesti képe kergeti.

Feledte és most nem feledheti.

Most a szeméből könnyre-könny fakad.

Most vádakat hall, kínzó vádakat.

Elmenekülne még, de nem lehet.

Most utolérte az a szeretet.

S míg a szívébe égi béke tér,

mintha körül a hólepett, fehér

tetők, utak felett távol zene,

angyalok tiszta hangja zengene

szívet szólongató, szép éneke:

„Szegény lett érted. Ugy-e, szereted?”