ajajj

telljesen tönkre tettem a blogot. szóval most egy ideig reparálnom kell... ha a bénaságról mesélni lehetne!!!

egyik nap mikor bicikliztünk majdnem neki mentem valaminek, erre Mitja elkezdte nekem magyarázni hogy vigyáznom kellene, mert ha bajom esik, akkor a szüleim vissza fognak igényelni. aláirt ugyanis egy garancia szerződést, ha valami történik velem, visszaigényelhetnek. elkezdtem nevetni, azt hitte elhiszem?? született béna vagyok, 11 gipszem volt, mert megcsusztam a jégen és egy vas csőbe ütöttem a kezemet stb. A szüleim szerintem teljes tudatában voltak annak hogy minden bénaságommal együtt adnak végre túl rajtam :)

a lényeg. nem tudom mikor szedem rendbe az egészet megint. addig ne keressetek... ez volt bénaságom története...

készülődés!

Holnap Ádvent!!!! annyira vártam már, ettől a készülődéstől teljes extázisban vagyok :) Mitja ma egy mini cserepes fenyővel állított be, úgy gondolta ez a családfői szerepe az ádventi készülődésben :) végre van valami növényünk a házban :)

Azért vártam nagyon izgatottan, mert nekem rengeteg szép gyerekkori emlékem fűződik ehhez az időszakhoz. Volt egy kis házikónk otthon, minden nap ki kellett nyitni egy ablakot és egy ige volt benne. Ezt minden este együtt olvastuk el. sokszor volt persze meglepetés ádventi naptár is csokival, általában Mikulás hozta, ez azért is öröm, mert akkor egyszerre 6ot kellett megenni :)

Szerettem volna, hogy Mitja is érezze és átélje mindezeket, úgyhogy régóta készülődtem már meglepetésekkel. Közben én is óriási meglepetést kaptam. Mikor meglátogattak minket anyáék, kaptunk egy ádventi házikót, amit a gyülekezetben készítettek nekünk, minden ablak mögött egy ige van. belül gyertya világítja meg.

Van egy meglepis naptár is, már fel is töltöttem, kb 6x csaptam eddig az ember kezére, hogy holnapig ne nyúljon hozzá holnap felőlem kelhet 5kor is csak halkan. Olyan édes, annyira izgatott mint egy gyerek :)

Fényfűzéreket is feltettük, ma pedig elkészítettem az ádventi kosár koszorút.

itt olvashatjátok hogy készült http://cherrywives.blogspot.de/2012/11/adventi-kosar-koszoru-vagy-minek-is.html

Anya másik nagyon kedves meglepije volt egy másik koszorú is, amibe az esküvőre szárított kis rózsákat tüzdelte. úgy szeretek ránézni, mindig eszembe jut az a nap.

szóóóval holnap ádvent!!! kezdhetjük nyitogatni a kis ablakokat... :)

Isten vicces!!

Isten tényleg vicces, de sajnos nem abban az értelemben, mint mikor nevetés közben arra gondol az ember: "jajj Istenem, te annyira vicces vagy háhá". Isten valahogy úgy vicces, hogy annak következtében az ember szánalmas önmagán nevet. Szánalomból és nem jókedvéből... ismeritek ezt az érzést? Amikor olyan kis idiótának érzed magad, mert felmerülnek benned kételyek, kérdések amelyeknek a felmerülése is szánalmas, dehogy az Isten szembesít is ezzel, vagyis hogy szükség van szembesítésre, az még szánalmasabb. És az, hogy Ő mindezt vicces keretek között oldja meg, na az a legszánalmasabb.

Tehát én, szánalmas idióta ma órára mentem egy gigantikus méretű templomba. Ezen az órán a liturgikus magatartást gyakoroljuk, de az otthoni órától eltérően, itt már rendes lelkész szerelésben. (Valószínű, ha otthon is az oktatás része lenne, nem ismernénk olyan lelkészt aki majdnem elhasalt az iktatásán :D)

Mivel az első körbe nem estem bele, ma jutott rám a sor, hogy felvegyem és minden magatartás beli tudásomat megmutassam a német társaknak. AKKORA kő esett le a szívemről, amikor a tanár hozzám mérte az utolsót ami maradt és azt mondta túl hosszú rám, ezért meg kell várnom, míg valaki már készen van, hogy még most is érzem a súlyát.... azon gondolkodtam, hogy ez nem is legális, én csak ordinációmkor vehetek fel lelkész szerelést, ha minden vizsgám megvan, ha már megyünk dolgozni, ha már a nagybetűs élet itt lesz az orrunk előtt. a gondolatok pörögtek, ismeritek ezt az érzést? (Amikor a sültkrumplitól valahogy eljut az ember az elfelejtett mosásig stb... ) Eszembe jutott bizonytalan jövőnk, a milyen egyszerű lenne, ha.... és talán nem is ott kellene szolgálni, hanem.... nem is lennék jó lelkész, mert...vannak sokkal jobbak és rám nincs is szükség, hiszen... minek jelentkeztem tovább tanulni, jajj-ig....

és akkor ott a gigantikus nagy templomba szanaszét ültünk, a tanár utasított, hogy mindenki sétáljon ki és az ott lévő igét hangosan olvassa fel, hogy mindannyian JÓL halljuk az egész templomba... Az Isten vicces.. mondtam már??? 12x ismétlem tizenkétszer, azaz 10szer plussz kétszer hallgattam végig a következő igét:

" Gyertek hozzám mindnyájan, 

akik elfáradtatok, s akik terhet hordoztok - 

én megkönnyítlek titeket. 

Vegyétek magatokra igámat, 

és tanuljatok tőlem, 

mert szelíd vagyok és alázatos szívű, 

s megtaláljátok lelketek nyugalmát. 

Az én igám édes, és az én terhem könnyű."

Aztán utolsóként felszólítottak... fogtam szánalmas magamat, kivonszoltam az oltárig és igen, felolvastam tizenharmadjára, hogy jól az eszembe véssem. Vicces az Isten!

 ui: Üzenem a Mikulásnak, hogy szeretnék egy evangélikus Barbiet!!!!! 

várakozás!

nem rég irtam a találkozás öröméről. Hát ebben a pillanatban épp erre várok!!! várom hogy végre újra láthassam a szüleimet, mert már úton vannak ide. Nem is telt el még életemben ennyire hosszú idő, hogy ne láttam volna őket, de annyira jófejek hogy szakitottak egy kis időt az amúgyse túl szoros életükbe.

jelentem: minden tökéletesen kitakarítva, grill csirke készen, saláta készen, menü sor és programm ezekre a napokra összeállítva, friss virág az asztalon, kedvenc teák, kávék beszerezve, szállításra váró karácsonyi ajándékok összekészítve, mitja összes inge szépen kivasalva sorakozik a szekrényben, egy darab szennyes ruha sincs a házban, szemetek lehordva, minden készen áll arra, hogy vendégeket fogadjunk ( akiket azt hiszem legkevésbé érdekel a rend :))

persze nem panaszkodnék ha egy két rokon meglepiből betette volna magát a hátsó ülésre, de a szabad ifjúkornak már vége, amikor ezt megteheti az ember és nem lóg 5 gyerek a nyakán :D

egy kedvenc családi kép a jófej családomról, amikor még csak 6an voltunk és nem 16an :D (erre is szánok majd egy külön bejegyzést, a családi fejlődésre)

modern férj

elindultunk életünkben először házasként egy kolis hétvégére, a hegyekbe. A programm nem sok jóval kecsegtetett minket, sok túra, hideg német hegyek...A nap nagyrésze kirándulás előtt ugyebár az előkészületekkel telik. Mi is ehhez hasonlóan töltöttük a délelőttöt.

Gondos feleség módjára elraktároztam két napra elegendő ruhanemüt, ágynemü huzatokat, élére vasalt inget, túlélő édességet, logikusan kiválogatott neszeszer kellékket stb.

Persze egyetlen férjem sem volt tétlen mindez idő alatt...

Gondos modern férjhez illően okos telefonján frissitett minden létszükséges alkalmazást, letöltötte az SOS fényjelzés és morze jelzés alkalmazásokat felkészülve a hegyekben minden eshetőségre.

mostmár indulhatunk kirándulni! :)

ma...

... pontosan 1/3ad éve vagyunk házasok!!! boldog harmad évfordulót egyetlen férjem!!

(aki nem mellesleg egy bundespolizajos vírus ellenére újra nekifeszül, hogy beszámolót írjon az esküvőről férj szemszögből)

quadratisch.praktisch.gut.

Legmegdöbbentő felismerésem Németországban az volt, hogy nem túl sok csokoládéval büszkélkedhet. Mindig nagyon menőnek tartottam, ha apa hozott nekünk Németországból haribot vagy más finomságokat, na de hogy a Ritter Sport legyen a németek büszkesége?

sosem szimpatizáltam azzal a csokival, kinek a fejéből pattan ki, hogy a sportot és a csokit egy kategóriába helyezze?? azért, hogy legyen lelkiismeretfurdalása az ember lányának, ha a szájába mer tenni egy kockát is? (ugyan ezen okokból a sport szeletért se rajongok)

lényeg a lényeg szeptemberben a nyelkurzus egyetlen hasznos információjaként sok mindent megtudtam erről a csokoládéról. Ez a három szó áll a hátulján: Quadratisch. Praktisch. Gut. Ami nem csak egy útmutató eme tökéletes csokoládéhoz, hanem a német nép rövid összefoglalása is. Kicsit szögletesek, praktikus ötleteik vannak és összességében jók. Tehát az elfogyasztási útmutató... először is, vegyél egy ritter sportot (én a cornflakesest vagy a mousso chocolatesat ajánlom)

1. Quadratisch- négyszet alakú- könnyen kézbe vehető, kis helyen is elfér:)

2. Praktisch.- tehát praktikusan könnyen kinyitható

3. Gut- azaz jó. ezt már csak teszt után igazolhatjátok..

"time to say gooodbye"

már korábban is irtam arról, hogy a búcsúzás számomra a legelviselhetetlenebbül gyülöletes érzés... öregkoromra alakult ki bennem, hogy ennyire nem birom:)  nem hiába ezzel a szöveggel kérte meg a férjem a kezemet: "mert soha többé nem akarok tőled bucsuzni." valahogy mindig drámának élem meg, pedig még nem is vesztettem el hozzám nagyon közel álló embert, akkor valószinüleg a gyászra gondolnék mint legrosszabbra.

mikor egy hónapra elutaztunk japánba, és elköszöntünk egymástól mitjával, azt hittem a létező összes könnyemet kisirtam... a busznál állva pedig zokogtam mint egy 2 éves, és apa szólt rám, hogy nézzem már meg a kis nyolcadikosok egy könnyet se ejtenek.. (na jó de én ekkor már 22 éves voltam túl azon a koron hogy az ember örül ha megszabadulhat a szüleitől egy kicsit) . Egyébként tényleg vicces szitu volt, mert akkor érkezett hozzánk egy fószer Fnnországból és totál szétsirt arccal, könnyeket ömlesztve ráztam a kezét: nice to meet you!  remélem elhitte hogy komolyan gondolom...

A testvérek se segitettek azzal, hogy szülők lettek, eddig elég volt hogy én zokogtam, most már együtt sirunk :) Az esküvőről nem is beszélve, olvashattátok a bucsuzás bejegyzésben, szimpatikus képekkel...  hogy miért ilyen nehéz??? nem tudom... nem azért mert félnék a haláltól, tudom hogy hol a helyem. inkább hiányozna mindaz ami még megtörténhet? vagy elpazarolt időnek érzem mindazokat amit nem együtt töltünk? a romantikus DNS felejáró génje ez? nem tudom...  nem sokkal 2011 után közkézre került egy vers amit sosem tudok kiverni a fejemből, talán ez is hatással lehetett.

"Ha tudtam volna, hogy utóljára látlak elaludni, jobban betakartalak volna és kértem volna az Istent, hogy óvja lelkedet." Ha tudtam volna, hogy most látlak utoljára kilépni az ajtón, mégjobban megöleltelek és megcsókoltalak volna." "Ha tudtam volna, hogy utoljára halloma hangodat, felvettem volna kazettára, hogy hallhassalak újra és újra." "Mondtam volna: "SZeretlek" a "tudod hogy szeretlek" helyett."

mikor elindultunk Németországból Apa Anya és Unokahugi kitettek Pesten, akkor is megszakadt a szivem. csak hallottam hogy süvölti a gyerek, hogy Ludiiiiii!!! Ludiiii! és ott álltam a járdán, azon töprengve, hogy talán ovis lesz mire újra látom, talán már tökéletesen fog beszélni és én is egy leszek azon nagynénik közül, akik a laptopban élnek.. (skype)

pedig mindig búcsúzunk, az egész élet egy nagy búcsúzás. én naivan azt hittem. ha férjhezmegyek, mindig együtt megyünk mindenhova és sosem kell újra átélnem a japános esetet. na de ma kedvesen bejelentették, hogy az 5 hetes praktikumra nem mehetünk azonos tartományba. képesek elszakitani a saját férjemtől!! mert nekik nem mindegy ki hol nem csinál éppen semmit. tudom hogy addig sok hónap van még, de azért már a mosókonyhában kibőgtem magam jó előre, hátha akkor mitja előtt leplezni tudom a búcsúval szembeni fenntartásaimat :)

tudom ugyanakkor, hogy a találkozás is szép. erre is van ám egy elméletem :) MIndig úgy éreztem, ha hosszú idő után újra láttuk egymást, hogy akkor kell a legszebbnek lennem, mert a másikban él egy kép rólunk. és amikor újra meglát nem mindegy milyen gondolat születik meg benne: "jahh egy kicsit jobbra emlékeztem" vagy "jah igen, ő az a csodálatos nő akit itthagytam ilyen hosszó időre, de minek??" tehát egy találkozás kulcsfontosságú.

most búcsúzom :)

romantikus DNS

Az ösztöndíj nem csak arra jó, hogy élményeket, tudást szerezzünk, hanem hogy a lelassult életünknek köszönhetően az eddigieket feldolgozzuk... az elmúlt 24 és fél évet...

valamelyik nap belefutottam egy Weöres Sándor versbe, és eszembe jutottak a gimis évek. Életem egyik virágkora a költészetet tekintve. barátnőimmel minden nap cseréltük az új szerzeményeket, füzetekbe gyűjtöttük a millió szerelmes verset. Bár semmilyen tapasztalatom nem volt, mégis minden versben átéreztem a fájdalmat és a boldogságot. aztán persze jöttek a saját béna kis próbálkozások is... Vajon ezt lehet örökölni?  létezik bennünk egy romantikus DNS ami igényli mindezt??

én se gondoltam volna.... de jól emlékszem anyáék szobájában lebzseltem és valahogy elmeséltem anyának ezt a mániámat. felkelt és elővett 4db vaskos régi füzetet.... tele volt versekkel, szerelmes versekkel, egy sor kihagyás köztük, mint ahogyan én is csináltam. Ott tarthattam kezemben az örökségemet, a romantikus DNS-t, azóta is a hozományládámban pihen.

Ez a vers volt az első, amire mai napig emlékszem azokból a füzetekből.

Azt hitték

Azt hitték: alszom.

A kicsi szobában

Homály derengett, meghitt és szelíd,

Azt hitték, alszom és rólad beszéltek,

Kit messze űztek tőlem álmaid.

S beszéltek fényes, idegen világról,

A melynek boldog fiává szegődtél,

Beszélték, hogy ott százszor áldva vagy

S hogy nem hiszik, hogy immár hazajönnél.

S beszéltek rólam. Immár gyógyulok,

A fájdalmam is mind mélyebbre rejtem.

Immár mosolyogni megtanultam újra

És aztán rendre szépen elfelejtem.

»Csak oly halvány ne lenne!« szólt anyám,

Gyöngéden elsimítva homlokom.

Pillám alól kipergett néma könnyem.

Letörülé. -

Azt hitte: álmodom 

és a Juhász Gyula iránti odaadásom is ezektől a füzetektől datálható...  Anna örök

Az évek jöttek, mentek, elmaradtál

emlékeimből lassan, elfakult

arcképed a szívemben, elmosódott

a vállaidnak íve, elsuhant

a hangod és én nem mentem utánad

az élet egyre mélyebb erdejében.

Ma már nyugodtan ejtem a neved ki,

ma már nem reszketek tekintetedre,

ma már tudom, hogy egy voltál a sokból,

hogy ifjúság bolondság, ó de mégis

ne hidd szivem, hogy ez hiába volt

és hogy egészen elmúlt, ó ne hidd!

Mert benne élsz te minden félrecsúszott

nyakkendőmben és elvétett szavamban

és minden eltévesztett köszönésben

és minden összetépett levelemben

és egész elhibázott életemben

élsz és uralkodol örökkön. Amen.

  a világ költészetének véleményem szerint egyik legfantasztikusabb mondata van ebben a versben... mert benne élsz te minden félrecsúszott nyakkendőben... Fantasztikus!!!! Húúú emlékszem mikor Mitjának próbáltam megmagyarázni ezt a mondatot. Kb 2 hete volt Magyarországon és akkor még nem is sejtettem hogy 5 év mulva a felesége leszek. Ott ültünk a szobában és minden szenvedélyemmel, beleélésemmel, fájdalom imitációval  próbáltam vele megértetni... végül azt mondtam, ha ezt megérted, akkor tudsz magyarul. Az első  hónapfordulónkra egy mini kötetet kapott tőlem. egy zseb Juhász Gyulát... Én pedig az utolsó születésnapomra egy Juhász Gyula összest. csak ennyit írt hozzá: "most már értem, az életem értelmetlen lenne nélküled..."

Lényeg a lényeg, romantikus DNS márpedig létezik, remélem ha lesz lányom, ő is örökli majd.

Végül fiatalságom egyik legkedvencebb versével zárom ezt a bejegyzést..

                                                                            Oly furcsák vagyunk mi emberek,

                                                                          a lelkünk sír, az ajkunk meg nevet.. 

                                                                       A másikról azt hisszük, hogy boldog talán, 

                                                                             s irigykedünk egy-két vidám szaván.

                                                                          Azt hisszük ha a másik szeme ragyog, 

                                                                                 gondolatai tiszták és szabadok. 

                                                                       S Nem vesszük, dehogy vesszük észre, 

                                                                      hogy könnyek égnek csillogó szemébe.

                                                                               Furcsák vagyunk mi emberek,

                                                                          a lelkünk sír, az ajkunk meg nevet.

                                                                                Hazugság egész életünk,

                                                                              hisz akkor is sírunk,ha nevetünk.

gasztro blogger

Minden feleség vagy háziasszony blog elmaradhatatlan része a gasztro bejegyzés. receptek, torta csodák, különleges feltalálások sorozata... namost én legfeljebb pudingkészítési tanácsokat tudnék adni (teszemhozzá még,  és fogok is!) nade a lényeg, hogy erősen motivált vagyok ezen a téren is. mivel én csak fejlődni tudok.

ezen a héten férjszülinapi hetet tartunk, az én családomban az ünneplés mindig is fontos része volt a közös életnek, az új családomban is szeretném meghonositani, mitja pedig különösen is ellenálhatatlanul tud örülni minden apróságnak, ami még óriásibb tervekre ösztönöz évről évre. de mivel közöscsaládunk első szülinapi eseménye ez a mostani, nagyszabású egész héten át tartó meglepetés sorozat várt rá. kedves feleség barátnőim elláttak reggeli receptekkel, úgyhogy gasztro bloggerként első bejegyzésem a ma reggeli mesterművem lesz :)

előkészület: hagymavágás, tojás mosás, eszközök felkutatása, paradicsom mosás, fánk tányérra helyezés, hiányzó elemek megvásárlása.

- fokhagymás olivaolajjal kikentem a muffin sütő mind a hat formáját majd muffin papír szerűen elhelyeztem a baconoket benne.

- ráütöttem mindegyikre egy egy tojást majd megsóztam egy picit és bazsalikomot tettem rá.

- a felmelegedett sütőbe behelyeztem a paillas zsemléket (félig sütött verzió)

- közben a maradék bacont hagymával vajon megpároltam és pirtottam egy picit.

- ezután süthető chilis camambert sütöttem a hagymás baconos zsíron

- közben a kész zsemléket gondosan becsomagoltam konyharuhába hogy ne hüljenek ki és betettem a muffin sütöt

- végül kész lett minden mire az ember hazaért az iskolából és nagyon finom lett!!! mitja odavolt érte. (elég hamar hozzászokott a tojásmániámhoz.) mindennel együtt kb 45 percet bibelődtem vele, de ebből minusz 15 perc, hogy minden reggel egy szenvedés a számomra elkezdeni bármit is csinálni :D