romantikus DNS

Az ösztöndíj nem csak arra jó, hogy élményeket, tudást szerezzünk, hanem hogy a lelassult életünknek köszönhetően az eddigieket feldolgozzuk... az elmúlt 24 és fél évet...

valamelyik nap belefutottam egy Weöres Sándor versbe, és eszembe jutottak a gimis évek. Életem egyik virágkora a költészetet tekintve. barátnőimmel minden nap cseréltük az új szerzeményeket, füzetekbe gyűjtöttük a millió szerelmes verset. Bár semmilyen tapasztalatom nem volt, mégis minden versben átéreztem a fájdalmat és a boldogságot. aztán persze jöttek a saját béna kis próbálkozások is... Vajon ezt lehet örökölni?  létezik bennünk egy romantikus DNS ami igényli mindezt??

én se gondoltam volna.... de jól emlékszem anyáék szobájában lebzseltem és valahogy elmeséltem anyának ezt a mániámat. felkelt és elővett 4db vaskos régi füzetet.... tele volt versekkel, szerelmes versekkel, egy sor kihagyás köztük, mint ahogyan én is csináltam. Ott tarthattam kezemben az örökségemet, a romantikus DNS-t, azóta is a hozományládámban pihen.

Ez a vers volt az első, amire mai napig emlékszem azokból a füzetekből.

Azt hitték

Azt hitték: alszom.

A kicsi szobában

Homály derengett, meghitt és szelíd,

Azt hitték, alszom és rólad beszéltek,

Kit messze űztek tőlem álmaid.

S beszéltek fényes, idegen világról,

A melynek boldog fiává szegődtél,

Beszélték, hogy ott százszor áldva vagy

S hogy nem hiszik, hogy immár hazajönnél.

S beszéltek rólam. Immár gyógyulok,

A fájdalmam is mind mélyebbre rejtem.

Immár mosolyogni megtanultam újra

És aztán rendre szépen elfelejtem.

»Csak oly halvány ne lenne!« szólt anyám,

Gyöngéden elsimítva homlokom.

Pillám alól kipergett néma könnyem.

Letörülé. -

Azt hitte: álmodom 

és a Juhász Gyula iránti odaadásom is ezektől a füzetektől datálható...  Anna örök

Az évek jöttek, mentek, elmaradtál

emlékeimből lassan, elfakult

arcképed a szívemben, elmosódott

a vállaidnak íve, elsuhant

a hangod és én nem mentem utánad

az élet egyre mélyebb erdejében.

Ma már nyugodtan ejtem a neved ki,

ma már nem reszketek tekintetedre,

ma már tudom, hogy egy voltál a sokból,

hogy ifjúság bolondság, ó de mégis

ne hidd szivem, hogy ez hiába volt

és hogy egészen elmúlt, ó ne hidd!

Mert benne élsz te minden félrecsúszott

nyakkendőmben és elvétett szavamban

és minden eltévesztett köszönésben

és minden összetépett levelemben

és egész elhibázott életemben

élsz és uralkodol örökkön. Amen.

  a világ költészetének véleményem szerint egyik legfantasztikusabb mondata van ebben a versben... mert benne élsz te minden félrecsúszott nyakkendőben... Fantasztikus!!!! Húúú emlékszem mikor Mitjának próbáltam megmagyarázni ezt a mondatot. Kb 2 hete volt Magyarországon és akkor még nem is sejtettem hogy 5 év mulva a felesége leszek. Ott ültünk a szobában és minden szenvedélyemmel, beleélésemmel, fájdalom imitációval  próbáltam vele megértetni... végül azt mondtam, ha ezt megérted, akkor tudsz magyarul. Az első  hónapfordulónkra egy mini kötetet kapott tőlem. egy zseb Juhász Gyulát... Én pedig az utolsó születésnapomra egy Juhász Gyula összest. csak ennyit írt hozzá: "most már értem, az életem értelmetlen lenne nélküled..."

Lényeg a lényeg, romantikus DNS márpedig létezik, remélem ha lesz lányom, ő is örökli majd.

Végül fiatalságom egyik legkedvencebb versével zárom ezt a bejegyzést..

                                                                            Oly furcsák vagyunk mi emberek,

                                                                          a lelkünk sír, az ajkunk meg nevet.. 

                                                                       A másikról azt hisszük, hogy boldog talán, 

                                                                             s irigykedünk egy-két vidám szaván.

                                                                          Azt hisszük ha a másik szeme ragyog, 

                                                                                 gondolatai tiszták és szabadok. 

                                                                       S Nem vesszük, dehogy vesszük észre, 

                                                                      hogy könnyek égnek csillogó szemébe.

                                                                               Furcsák vagyunk mi emberek,

                                                                          a lelkünk sír, az ajkunk meg nevet.

                                                                                Hazugság egész életünk,

                                                                              hisz akkor is sírunk,ha nevetünk.