Isten vicces!!

Isten tényleg vicces, de sajnos nem abban az értelemben, mint mikor nevetés közben arra gondol az ember: "jajj Istenem, te annyira vicces vagy háhá". Isten valahogy úgy vicces, hogy annak következtében az ember szánalmas önmagán nevet. Szánalomból és nem jókedvéből... ismeritek ezt az érzést? Amikor olyan kis idiótának érzed magad, mert felmerülnek benned kételyek, kérdések amelyeknek a felmerülése is szánalmas, dehogy az Isten szembesít is ezzel, vagyis hogy szükség van szembesítésre, az még szánalmasabb. És az, hogy Ő mindezt vicces keretek között oldja meg, na az a legszánalmasabb.

Tehát én, szánalmas idióta ma órára mentem egy gigantikus méretű templomba. Ezen az órán a liturgikus magatartást gyakoroljuk, de az otthoni órától eltérően, itt már rendes lelkész szerelésben. (Valószínű, ha otthon is az oktatás része lenne, nem ismernénk olyan lelkészt aki majdnem elhasalt az iktatásán :D)

Mivel az első körbe nem estem bele, ma jutott rám a sor, hogy felvegyem és minden magatartás beli tudásomat megmutassam a német társaknak. AKKORA kő esett le a szívemről, amikor a tanár hozzám mérte az utolsót ami maradt és azt mondta túl hosszú rám, ezért meg kell várnom, míg valaki már készen van, hogy még most is érzem a súlyát.... azon gondolkodtam, hogy ez nem is legális, én csak ordinációmkor vehetek fel lelkész szerelést, ha minden vizsgám megvan, ha már megyünk dolgozni, ha már a nagybetűs élet itt lesz az orrunk előtt. a gondolatok pörögtek, ismeritek ezt az érzést? (Amikor a sültkrumplitól valahogy eljut az ember az elfelejtett mosásig stb... ) Eszembe jutott bizonytalan jövőnk, a milyen egyszerű lenne, ha.... és talán nem is ott kellene szolgálni, hanem.... nem is lennék jó lelkész, mert...vannak sokkal jobbak és rám nincs is szükség, hiszen... minek jelentkeztem tovább tanulni, jajj-ig....

és akkor ott a gigantikus nagy templomba szanaszét ültünk, a tanár utasított, hogy mindenki sétáljon ki és az ott lévő igét hangosan olvassa fel, hogy mindannyian JÓL halljuk az egész templomba... Az Isten vicces.. mondtam már??? 12x ismétlem tizenkétszer, azaz 10szer plussz kétszer hallgattam végig a következő igét:

" Gyertek hozzám mindnyájan, 

akik elfáradtatok, s akik terhet hordoztok - 

én megkönnyítlek titeket. 

Vegyétek magatokra igámat, 

és tanuljatok tőlem, 

mert szelíd vagyok és alázatos szívű, 

s megtaláljátok lelketek nyugalmát. 

Az én igám édes, és az én terhem könnyű."

Aztán utolsóként felszólítottak... fogtam szánalmas magamat, kivonszoltam az oltárig és igen, felolvastam tizenharmadjára, hogy jól az eszembe véssem. Vicces az Isten!

 ui: Üzenem a Mikulásnak, hogy szeretnék egy evangélikus Barbiet!!!!!