egy kis zwischenspiel :)

5 évvel ezelött a halászbástya tetején egy szlovén fiu magához ölelt és elmondta,mennyire jó barát vagyok... aztán kézen fogva hazamentünk... mint utólag kiderült még nem ismerte ezt a magyar szót elég jól.... ki gondolta volna akkor, hogy ötév múlva már a férjem lesz?! :)

boldog évfordulót  mitjamoj... 

 

az elsö közös képünk wow:D

 

The wedding day VI. - once upon a time...

mikor leparkoltunk az autoval, már javában szólt az udvaron a zene: gitár és harmónika hangja vezett mindenkit a sátor felé. utolsó leheletemmel még elkaptam az egyik pincértöl egy narancslevet, hogy a nagy gratulálási sor elött még bejuttassak a szervezetembe valami folyadékot. Nagyon szerettem a napnak ezt a részét, mert itt találkoztunk igazán  a meghivott vendégekkel. mitjának voltak olyan rokonai, akikkel itt találkoztam elöször, de már rengeteget hallottam felölük, igy tényeg alig vártam a találkozást. nagyon jó érzés volt mindenkinek egyesével elmondani, hogy nagyon örülök, hogy itt vagytok. persze szlovénul is helyesen összeraktam a mondatot:) és egyáltalán nem kényszerböl állt be az arcom mosolygásra, tényleg örömmel öleltem magamhoz mindenkit.

miután a sor végére értünk és mindenki talált magának helyet, az apák mondtak pár szót, és étkezés elött apa mondott egy imát. semmire nem emlékszem abból, hogy apos miket mondott, de azt hiszem nem is nekem szólt, és nem is nagy baj hogy nem figyeltem rá. Közben elkezdtünk egy játékot játszani, amit szintén nagyon szerettem és azt hiszem ez volt az, amire egy évet legalább vártam. ugyanis jofej növér mesélte tavaly nyáron, hogy egy esküvön voltak, ahol egy nagyon jo játék volt, és ezt majd a mi esküvönkön is megcsinlhatjuk. Az év során egy csomoszor eszembe jutott, vajon milyen lesz... a lényege: minden család irt vagy mitjáról vagy rólam egy történetet, és a másiknak meg kellett mondania, hogy ez igaz vagy nem. és ha sikeresen eltaláltuk, akkor a lapra felirt igéretet behajthatjuk a családon. Mondanom se kell, az este folyamán végig nagyon profik voltunk és egy évre való vacsora meghivást sikerült összeszedni, bár valoszinü a benzin többe kerülne mint magunknak mindennap ennivalot venni. De azért folyamatosan behajtjuk, az elsön már tul is vagyunk. :)

szoooooval jofej sogor es mitjaöccs vezette és tolmácsolta az estét, a játékot is ök konferálták fel.

Közben az idöjárásrol érdemes azt megemlitenem, hogy egész nap gyönyörü napos, de mivel az elözö napokban lehülés volt, az idö nem tudott teljesen felmelegedni, és ez pont jó volt. Mikor már épp kezdtünk volna megsülni, jött egy kis szél, vagyis nagy szél, mindenki azt hitte vihar lesz. de nem lett. közben elkezdtük a levest enni, és misiékkel lesefteltük, hogy idejekorán le is lépünk a levesröl. hát igy is tettünk. olyan erös lett a szél, hogy a 4méteres fátylamat a magasba emelte, és már nem volt szükség a hajnali "szélgépekre".

.....besétáltunk a búzatáblába. az ég sötét volt, csak egy kis résen sütött be nagyon erösen a nap..... éppen arra felé néztünk, mitja épp ölelt erösen, éreztem hogy nagyon nagyon erösen szorit... hallottam hogy el kezd sirni és csak annyit mondott, látod az Isten itt van velünk. mindig velünk van... akkor ott, minden lehullott róla, minden keserüség és bántás feledésbe merült, és éreztem rajta azt a békességet, amit egész nap kerestem...

közben beindult a svédasztalos grillparti, kigyozo sorok álltak az asztalnál. rengeteg ennivaló volt, de mivel nem volt kedvem beállni a sorba, a csokiszökökutat csekkoltam le, még mindenki elött. késöbb sokan odajöttek és mondták mennyire szuper volt a csokiszökökut.  A photoboots is beindult, rengeteg képet készitettünk, majdnem mindenkivel. Bár a kiegészitök nem lettek használatba véve, azért igy is nagyon szeretem azokat a képeket.

a candy bar körül tolongtak a kicsik, nagyon nagy sikere volt, nem is gondoltam volna. néhány szülö még ma is felemlegeti, ez tényleg nagyon meglepett. ekkor az idö érzékem már teljesen elveszett, nem is tudnám megmondani, mikor mi történt, kivel beszéltem, kivel nem huhhhh ugy elment ez az este... arra emlékszem, hogy semmit sem ettünk, és mitjával a tánc alkalmával találkoztam csak legközelebb :)

mikor elkezdödött a zene és elkezdtek rá táncolni, azt hiszem mitja nagybátyjáék, akkor persze a mindenttudok rögtön odapattantak, hogy hát ezt nem illik és nekünk kell elsö táncot táncolni. mivel nem próbáltunk be semmit, teljesen spontán, de azt hiszem annál szuperebb táncot lejtettünk. bár még mindig nem látom esélyét annak, hogy valaha úgy táncoljak, mint egy szlovén nö :))) táncoltunk, táncoltunk aztán mások is táncoltak. és igy telt el az este.

végre a játékok következtek. már nagyon vártam, mert a tesok mindennap órákra bezárkoztak, és már annyira izgultam, hogy mit találtak ki!!! csináltak egy oriási társasjátékot. rendesen voltak mezök, meg egy óóóriási dobokocka. (azota egy ülöalkalmatosság a szobánkban) különbözö életkoru és helyzetbeli párok álltak fel a start mezöhöz és mindegyik pár az 5ös mezöhöz jutott el. nagyon vicces feladatok voltak. mitjának a biblia szavaival kellett szerelmet vallania, vagy a 80éves nagymama és papa segitségével kellett mitjut megetetnem, vagy léggitár versenyt nyomtunk az egy hete házas barátainkkal. irto viccesek voltak... de aztán aposék elkezdték mitjának mondani, hogy miért ilyen hosszu, az emberek bucsuznának stb... félbe kellett szakitani, és azt hiszem ez az a dolog, az esküvömmel kapcsolatban, amit nem fogok feldolgozni. állitolag majdnem mindenkinek van ilyen. nekem a játékok ezek. azóta is ezt hallgatjuk otthon, hogy valakik sütis doboz nélkül mentek el. (és akkor mi van????? bocsánat aki nem kapott)...

az idö csak rohant és rohant. és még annyi minden hátra volt a programból. akkor már éreztem, hogy sok minden ebböl nem fog megvalosulni. A táncolás, annak ellenére, hogy a zenésztöl teljesen más tipusu zenét kértünk, nagyon tetszett, volt 3 kislány akik nem akartak leakadni rolam, és ezt élveztem nagyon. emlékeztem  régi szép idökre, amikor én is mindig a menyasszonnyal akartam táncolni. és most én voltam az, akinek a ruháját fogdossák és engem pörgettek :))) éééééssss láttam életemben elöször a szüleimet táncolni!! biztosan leszakadt roluk  a kiházasitás minden terhe :))) nagyon aranyosak voltak.

egyszer csak eljött az éneklés ideje. rohantam a menyasszonyi táskámhoz, hogy kivegyem a szövegemet, aztán elmeséltük a vendégeknek a történetet, hogy sok sok évvel ezelött megigértük egymásnak, hogy az esküvönkön fogunk egymásnak énekelni. végülis csak én énekeltem mitjának, az okokkal inkább már nem is idegesitem magam.... készültem rá,  voltam sokat probálni, gyakoroltam a szöveget és nagyon izgultam. mitja oda ült elém, és végig öt vagy a szöveget néztem....mikor vége lett az éneknek, oriási tapsvihart hallottam, felnéztem, és mindenki odagyült körénk, a sátor elejébe, a pajtába, még azok is akik segitök voltak. persze a férjecskémnek is nagyon tetszett az ének. egy szlovén dalt választottam amit nagyon sokszor hallgattunk és sokszor emlegettük: kadar sva sama... mikor kettesben vagyunk... ezt jelenti. ez is egy nagyon szép élmény volt, nem bántam meg, hogy nem hagytuk ki. ezután kértük a tortát, de kb még eg orát kellett várni az érkezésére.  nem volt nagy baj, de erröl még kicsit késöbb.

(lehet hogy ezt a beszámolot még sok kis részre kellett volna felbontani??) a gyülekezetünkben létezik egy staféta bot. Azok a párok kapják meg, akik az ifjusagba tartoznak es megházasodnak. mivel tudtam, hogy az a pár, akik májusban házasodtak, nem tudnak eljönni, nem is számitottam arra, hogy hozzánk eljut. vegul jofej nover lezsirozta igy nekunk minden eddigi pár, aki az esküvön volt, adta át:)) szép puderrozsaszin szalagon diszeleg a nevünk. de nem lesz sokáig nálunk. jövö juliusban adjuk is tovább:))

a tortára még mindig vártunk, ekkor már szakadt az esö amugy,  ettöl függetlenül szerintem nagyon jo volt  a hangulat, szoooval jött a játékok egy második felvonása. bekötöttt szemes felismerös testrészes játék. iszonyatosan vicces volt. én annyira nevettem mitján. szegény teljesen bestresszelt, mennyire ciki lesz, ha nem ismer fel. karokat kellett simogatnia, és ráismerni az enyémre. kétszer eléggé elbizonytalanodott. voltak nagyon vicces helyzetek. pl. az egyik nagynénje, aki elég kemény nö, elég durva arc :) szóval ö következett és mitja mikor simogatta a karját, totál erövel ellökte magátol: fuuuuj Lori, vidd innen e kezedet!!!!! ez volt a mázli, hogy a nagynéni nem értett magyarul , igy nem tudta, hogy mitja azt hitte, egy barátunk volt. annyira nevettem, hogy majdnem bepisiltem a röhögéstöl!!! végül felismert :) ugyhogy nem volt semmmi beégés. és én is felismertem elsöre a vádliját. késöbb kérdezte, hogy honnan ismertem fel,háát egy párszor már bekentem a lábadat krémmel, naptejjel stb, szoval ismertem. ez volt a játék...

az este lassan a vége felé közeledett, és nem sokára, már hozták a tortákat. mitja ezen is nagyon izgult, hogyan oldjuk meg, melyiket vágjuk fel elöször. mert ugye két tortánk volt... végülis kitaláltuk, hogy ö az egyiket én a másikat vágom, és egy egy kis darabot egymás szájába teszünk. igy a felvágás elött még volt egy kis idö, mig hoztak még egy kést. Az is egy nagyon szép pillanata volt az estének, mivel sokat csuszott a torta ideje, mitja ugy gondolta, bucsuzzunk is el egyuttal. ugyhogy lenyomott egy 10perces szpiicset arrol, mennyire jo volt ez a nap, de mi már mennyire várjuk a nászéjszakát. Mert ugyebár ez lesz az elsö közösen töltött esténk, ugyhogy "sziasztok". összefoglalva ez volt a lényege :))) torta, természetesen az original menyasszonyi torta a villával és a kanállal, annyira gyönyörü volt!!! annyira szerettem. tényleg olyan lett, mint ahogyan elképzeltem. rajta a kis böröndön, amit soginö szépen lefertötlenitett :) szooval nagyon szerettem. és nagyon nagy örömmel vágtam fel, és nagyon sokan mondták, milyen finom volt. ugyhogy kösszi növér mégegyszer :)

eredeti terv szerint jofej bátyo vitt volna el minket a hotelbe, de mikor az indulásról kezdtünk beszélgetni mitjával, kiderült, hogy nem ivott csak két fröccsöt, és mivel szlovéniában nincs zéró tolerancia, ezért semmi akadálya annak, hogy legösibb terveink szerint, kettesben lépjünk le. yipppppiiiii. sLOVEnia én igy szeretlek!!! ugyhogy lerohantunk összekésziteni a táskákat, amit én rendes majdnem feleségként összepakoltam,  az egyik jofej sogor kivitte a kocsiba, odaparkolt a kijárathoz. huhhh én ekkor már nagyon izgultam:)) még most is görcsbe rándul a gyomrom... arra gondoltam, hogy felvetem mitjának, hogy halasszuk el a nászéjszakát:))) de aztán az egyik barátnöm belémiktatott egy fröccsöt, ami kicsit elvette a feszültséget. nagyon különleges volt az indulás elötti pillanatok. és nem azért mert ösi szokás szerint jellmezes nem meghivott arcok jelentek meg a falubol (erröl a szokásrol inkább szót se ejtek....). A barátnöm elmondta, hogy nagyon mélyen érintette az egész nap. mivel nem rég váltak el a szülei, a házasság nem a  legnépszerübb helyet foglalja e az életében. de azt mondta, hogy amikor ma látott minket,  arra gondolt, hogy ö is azt szeretné, ami nekünk van.... elég sokat álltunk a pajtában és beszélgettünk.... addig egy másik életbevágo kérésemet is összehozta a hiper jófej családom. Nem sikerült ugyanis csillagszórót szereznünk, de ök valahonnan összekapartak egy csomot!!!! azt tudom, hogy egyrészét Lucfalva falujának köszönhetjük :))) ugyhogy összejött a csillagszoros sorfalas kivonulás.. hihetetlen élmény volt... még most is olyan álomszerüen gondolok vissza ezekre a történésekre. mintha nem is valósan életem volna át ezt az estét.

Egy egy utolsó ölelés a családnak, egy utolsó integetés, futottunk az esöben a kocsihoz, amin ott lebegett a just married zászlo. Szerintem sosem voltam még annyira boldog, mikor ott ültem a férjemmel a kis kocsiban , szakadt az esö annyira, hogy alig láttunk. áhhhh hihetetlen este volt.

A nászéjszaka is, mint ahogyan a nagy könyvben meg van irva: küszöbön átemeléssel, rózsaszirmokkal, pezsgövel, gyertyákkal, férjjel :) ...........

és ezzel a beszámoló végére is értem. igy cirka két hónap után :) sok mindent utolag értettünk meg, miért kellett megtörténnie, vagy milyen áldás volt. Sokan azt gondolhatjátok, nah az esö szétverte a bulit. Közben pont ez mentett meg. Ugyanis már épp tervezték a cipöm elrablását, de az esö miatt le lett fujva. Mivel nem volt höség, az emberek nem ittak annyit, senki sem volt részeg, mégis mindenki jól érezte magát. Akivel utána találkoztunk, és kérdezte milyen volt az idöjárás: huuuu az jot jelent, az esö áldást jelent!!! Valahol mélyen sejtem, hogy a napos idöre is van valami hasonlo pozitiv jóslat :))) de azért jol esett.

annyira hihetetlen, hogy minderröl már mesélek csak és mindez már megtörtént. de mivel ismerek olyanokat, akik 3 év alatt sem dolgozták fel, azért nem aggódok, és ugy gondolom ez normális :)

azt hiszem ez elég részletesre sikerült,  (NYEREMÉNYJÁTÉK) aki végig olvasta és kommentet hagy, az választhat egy leipzig  képeslap és csoki vagy jövö nyártol szivesen vendégül látjuk egy ebédre vagy vacsorára :))))

"holtomig-holtáig el nem hagyom"

azt kivántam bárcsak mennénk még egy pár kört, vagy az a nyomorék old timer müködött volna, hogy ne ilyen gyorsan érjünk ide. mélyen belémcsapott a felismerés, hogy most itt lesz mindenki, az a 150 ember akiket meghivtunk!!! hirtelen elöjött a "velemfoglalkozos" frusztrációm. aztán megérkeztünk és olyan jó volt látni mindenkit!!! na akkor kezdödött a java... rohant hozzánk az egyik néni, hogy nincs süti, mert aki hozta volna balesetet szenvedett es mind tönkre ment.  teljesen kész volt a néni hogy most mi lesz???? hát nincs süti!!!! én meg arra gondoltam kit érdekel???????? ne haljon már meg senki a mi esküvönk miatt!!!! mitja ideges lett, amiatt is, hogy mindenki kint állt és nem akartak bemenni. nagynehezen bementek, mi beálltunk, de nem volt senki, aki megigazitja a fátylamat.. azt hiszem ez egy kicsit elszomoritott... mármint az elmult idökben annyi lánynak igazitottam meg a fátylat,mielött elkezdett beindulni, még emlékszem az izgatott arcukra, nekem pedig nem volt ott senki, csak egy idegesito anyuka, aki a gyereket lökdöste, hogy fogja meg a fátylamat, mig lefényképezi. kösszi... de aztán meghallottam a pachelbelt, ahogy lilla játszotta az orgonán, láttam, ahogy elölem mindenki bevonul és csak én maradtam...

és akkor, mikor beléptem a templomba.... megláttam az embereket, nem 150 volt hanem 400!!!! rengetegen eljöttek a gyülekezetekböl, a faluból hihetetlen volt! Aztan elöre néztem és megláttam apát az oltárnál, aztán mitját, ahogy vár és elkezdtem zokogni, mint egy óvodás, hogy végre itt vagyunk. végre ideértünk Isten elé, és mostmár ez a miénk... gyönyörü pillanat volt,   amikor mitja felhajtotta a fátylamat és azt mondta szeret. megfogta a kezem, és együtt ott álltunk az oltárnál. sajnos a szloven lelkésznek nem sikerult felfogni azt a kevés kérést amit felé intéztünk, így végig bent állt és aszisztált apám munkájához :) a predikacio gyönyörü volt, az énekeket nagyon szerettem, barátaink játszottak a kedvenc keresztény énekeinket. sokszor könnybe lábadt a szemem. és apa nagyon jól megtanulta szlovénul a kérdéseket meg az eskü szövegét :) Leginkább az a gondolata maradt meg bennem, amit késöbb az esküvöröl szóló cikkben is megirtak: ha követjük a Krisztus útját, akkor találjuk meg az igazi boldogságot.   annyi érzelmi extázisban volt részem a templomi szertartás alatt. Látni mitját könnyezve, szoritva a kezemet, ahogy esküt tesz... a legjobban mégis akkor sirtam, mikor az esküben ahhoz a részhez jutottunk, hogy holtomig, holtáig el nem hagyom. Csak egy pillanatra végig futott az agyamon, hogy milyen lenne, ha nem lenne már velem...beszélni is alig birtam. szerintem mitján kivül senki sem hallotta a motyogásom, valoszinü apa is csak szájról olvasott, hogy végére értem-e már a mondatnak :) és akkor a végtelen szeretetet jelentö gyürükkel az ujjunkon, megkaptuk az Isten áldását! aztán felhagzott a kedvenc dalunk: hallgasd meg :)

Méltó vagy rá, hogy Érted éljek,

És életemmel Rólad beszéljek.

Méltó vagy rá bízzak Benned,

Mert nem engedsz el, nem engedsz el,

soha nem engedsz el.

közben persze alakultak az események. az egyik koszoruslányom kidölt a sorbol, eszméletlen meleg volt. hála Istennek,  nem lett nagyobb baja. (eszembe jutott az énekkarral az egyik koncert, vagyis rádio közvetités volt. a végére kb 10-en maradtunk állva :)  )

felszabadultan teljes boldogsággal lépkedtünk ki a templomból!!! közös foto, csokordobás, puszipuszi végül kocsiba be, ablakot le indulás haza :) a férjemmel :)

dekorráció-jó

Már irtam egy korábbi bejegyzésben, nagyon  boldog voltam, hogy volt idö  és segitség is a dekorra.  Sok izléses gondos kéz segitett abban, hogy tényleg olyan legyen, mint ahogy megálmodtuk. Hihetetlen,mennyi mindent felhalmoztunk az elmult évben. de megérte minden piac tura és fájdalmas halom cipelés :) kiemelném azért jófej eszter növér buntingjait, kedves sógor fatábláit, jófej növérek menüs könyveit, soginagyi horgolt teritöit, szuper vendegujjlenyomatos fat. meg minden csodás segitseget!!! nagyon sok pozitiv visszajelzest kaptunk. ez hihetetlen öröm volt a számomra. az egyik kedves barát azt mondta, látja benne a lelkünket, még a wc feliratban is :D sokat beszélgettünk utána Mitjával, hogy határozottan nem volt tökéletes sok minden, de annyira a miénk volt... így volt természetes valahogy. :)

a terveket ismertétek, lássátok mi lett belöle...

The wedding day - papirpipa

 csak álltunk az ut szélén, de csak nem jött... bizony a kis oldtimer volvo lerobbant. Ezért drága hobby ez, mert egyszer csak leáll aztán viheted a szervizbe... ugyhogy csak álltunk és vártunk... végül a tartalék abszolut nem old timer merci begurult, odafutottunk és rohantunk, mert persze késésben voltunk!!!! :) még johogy csak a szomszéd faluba mentünk!! rohanás fel, kis izgulás hogy mindenki befér-e, lepaszoltam a niktöl kapott csodaszép menyasszonyi táskámat, leülés, nevetgélés. Az egész annyira vicces volt a számomra. Egyrészt lessokkolt a tudat, hogy itt vagyunk, másrészt olyan más mint nálunk! Rita barátnömék még arról bészéltek egymásnak, hogy életük rögös utjan talalkozniuk kellett és végre megfogták egymás kezét, én pedig a házastársi jogaimat hallgattam :D  szerettem, hogy azok vettek körül minket, akik nagyon közel álltak hozzánk. Még a tolmács is egy nagyon jó barátunk volt! NAgyon jó hangulatban telt az egész. Kis baki akkor volt, mikor a gyürüket huztuk fel. A polgimester azt mondta, bal kéz, a tolmács viszont jobb kezet forditott, igy azt is nyujtottam oda. Mikor szóltak, hogy az nem jó, gyorsan átcseréltem a kezemet. Megfordultunk, köszöntöttek minket,mint az új Andrejek családot. aláirás (kösszi viki a tanuskodást) puszipuszi, szárazmocskosankeseru pezsgö, lépcsöröl le, rizs az arcunkba, hajból  rizs kisöprés, kocsiba be, ablakot le :) és indulás a templomhoz!!!!!!!!!!!!!!!!

The wedding day IV.- a búcsúzás

utálok búcsúzkodni.... mindig úgy érzem, hogy egy részemet kitépik belölem. ez a búcsúzás összes tipusára érvényes. ott álltunk körbe a pajtában... hallgattam, ahogy Mitja tanuja szép szavakat mondd nekünk, utnak inditotta a kis unokaöcsit... utána anyósék beszéltek, már akkor folyt a könnyem, Mitja is el volt érzékenyülve. hivatalosan is befogadtak a családba yippi :) átadtuk az ajándékokat. aztán jött Apa és Anya. meg se tudtam szólalni. csak sírtam és mondtam Mitjának, hogy ö beszéljen helyettem. persze mindenki nevetett.  Pedig sokszor összeszedtem, mit fogok mondani... talán kevésnek éreztem azokat a szavakat ,hogy megköszönjek mindent, amit kaptam. 100%os biztonsággal tudom, hogy ök a legjobb szülök az egész világon. És nem azért mert az esküvö kapcsán nagyon kedvesek voltak, hanem mert mindig volt hova hazamennem, és mindig nagyon szerettek. tudom hogy nem telik el úgy nap, hogy ne gondolnának ránk, vagy ne imádkoznának értünk. es annak ellenére, hogy egy szót se tudtam kinyögni, remélem tudják, hogy nagyon szeretem öket....

The wedding day III. lavina folytatódik....

gyorsan visszapörögtünk az ebédre, addigra a szükcsaládból már mindenki ott volt, és az elveszett amerikai nagybácsiék is meglettek. utólag azt beszéltük mitjával, hogy talán jol jött  az ebéd, mert kb ennyi étel volt bennünk egész nap :) kis hideg cola :) kis együttlét... 

még azon is elgondolkodtunk, hogy akár ekkora esküvöt is csinálhattunk volna :) ebéd után bár nagyon leszükült idöben de sikerült pár közös képet késziteni a koszorusokkal. annyira szerettem a ruhájukat meg a hajukat, a fiuk is nagyon  jol néztek ki végül. persze orákat is tudtam volna velül fotozkodni, de annak is örülök, ami összejött. :)

 a tesokkal :)

ekkor még senki sem tudta hogy nem fog indulni :)

sip szól, idö lejárt. jön a "kiadatás" - bucsúzás. ami nekem sosem megy jól. ezen a napon is jeleskedtem ebben! :D

the wedding day II. fotózás

a kevés idö miatt le kellett szükiteni a helyszineket. Egy régi lovas kastélyos helyre mentünk utána pedig a kedvenc helyünkre, ahova mindig kávézni járunk. nagyon jó élmény volt, addigra már tényleg kezdtük felfogni, hogy ez az esküvö napja! a mi esküvönk napja! Akkor már fodrász haj, rendes smink, esküvös ing volt rajtunk :) és vééégre a csodás csokromat is megkaptam :)))) lássátok kedveseim a fotozásos képeket. köszönjük a kondellamisi cégnek :)

itt már késésben voltunk.rohanás vissza hogy a hivatalos ebédröl el ne késsünk... az idö gyönyörü volt!!! sütött anap, de nem volt forróság! a 4 órából egy óra lett, ezek a képek fértek bele. akkor még nem is tudtuk, mennyi mindent tartogat a számunkra ez a nap...

the wedding day I. minden ami volt...

A hajnali fotózás idejére megállt az idö... élveztük minden pillanatát, de ahogy vége lett,  elindult a lavina, az idö lavina, ami csak este a Sončna hišaban állt meg újra.

gyorsan levettem a ruhát, aztán egy kis reggeli, fiúknak kávé....

irány a fodrászat!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! bár késésben voltunk, szerettem, hogy mindannyian együtt voltunk. fejmasszázs, szép fonatok, betévedt tibi bácsi... jó volt a nagy hajrá elött nevetgélni, néha pedig majdnem elaludni :)

mire végeztünk már nagyon késésben voltunk... és persze minden idö a fotózás órájából vont le. azért minden percet igyekeztünk kihasználni.... kalandos hazaút a fodrásztól:)))  gyors felöltözés, majd irány újra fényképezkedni. addigra persze óriási sürgés forgás volt a házban, az udvaron.... elkezdödött hivatalosan is a nap....

hajnalban nyújtózik az erdö II. ami lett:)