"holtomig-holtáig el nem hagyom"

azt kivántam bárcsak mennénk még egy pár kört, vagy az a nyomorék old timer müködött volna, hogy ne ilyen gyorsan érjünk ide. mélyen belémcsapott a felismerés, hogy most itt lesz mindenki, az a 150 ember akiket meghivtunk!!! hirtelen elöjött a "velemfoglalkozos" frusztrációm. aztán megérkeztünk és olyan jó volt látni mindenkit!!! na akkor kezdödött a java... rohant hozzánk az egyik néni, hogy nincs süti, mert aki hozta volna balesetet szenvedett es mind tönkre ment.  teljesen kész volt a néni hogy most mi lesz???? hát nincs süti!!!! én meg arra gondoltam kit érdekel???????? ne haljon már meg senki a mi esküvönk miatt!!!! mitja ideges lett, amiatt is, hogy mindenki kint állt és nem akartak bemenni. nagynehezen bementek, mi beálltunk, de nem volt senki, aki megigazitja a fátylamat.. azt hiszem ez egy kicsit elszomoritott... mármint az elmult idökben annyi lánynak igazitottam meg a fátylat,mielött elkezdett beindulni, még emlékszem az izgatott arcukra, nekem pedig nem volt ott senki, csak egy idegesito anyuka, aki a gyereket lökdöste, hogy fogja meg a fátylamat, mig lefényképezi. kösszi... de aztán meghallottam a pachelbelt, ahogy lilla játszotta az orgonán, láttam, ahogy elölem mindenki bevonul és csak én maradtam...

és akkor, mikor beléptem a templomba.... megláttam az embereket, nem 150 volt hanem 400!!!! rengetegen eljöttek a gyülekezetekböl, a faluból hihetetlen volt! Aztan elöre néztem és megláttam apát az oltárnál, aztán mitját, ahogy vár és elkezdtem zokogni, mint egy óvodás, hogy végre itt vagyunk. végre ideértünk Isten elé, és mostmár ez a miénk... gyönyörü pillanat volt,   amikor mitja felhajtotta a fátylamat és azt mondta szeret. megfogta a kezem, és együtt ott álltunk az oltárnál. sajnos a szloven lelkésznek nem sikerult felfogni azt a kevés kérést amit felé intéztünk, így végig bent állt és aszisztált apám munkájához :) a predikacio gyönyörü volt, az énekeket nagyon szerettem, barátaink játszottak a kedvenc keresztény énekeinket. sokszor könnybe lábadt a szemem. és apa nagyon jól megtanulta szlovénul a kérdéseket meg az eskü szövegét :) Leginkább az a gondolata maradt meg bennem, amit késöbb az esküvöröl szóló cikkben is megirtak: ha követjük a Krisztus útját, akkor találjuk meg az igazi boldogságot.   annyi érzelmi extázisban volt részem a templomi szertartás alatt. Látni mitját könnyezve, szoritva a kezemet, ahogy esküt tesz... a legjobban mégis akkor sirtam, mikor az esküben ahhoz a részhez jutottunk, hogy holtomig, holtáig el nem hagyom. Csak egy pillanatra végig futott az agyamon, hogy milyen lenne, ha nem lenne már velem...beszélni is alig birtam. szerintem mitján kivül senki sem hallotta a motyogásom, valoszinü apa is csak szájról olvasott, hogy végére értem-e már a mondatnak :) és akkor a végtelen szeretetet jelentö gyürükkel az ujjunkon, megkaptuk az Isten áldását! aztán felhagzott a kedvenc dalunk: hallgasd meg :)

Méltó vagy rá, hogy Érted éljek,

És életemmel Rólad beszéljek.

Méltó vagy rá bízzak Benned,

Mert nem engedsz el, nem engedsz el,

soha nem engedsz el.

közben persze alakultak az események. az egyik koszoruslányom kidölt a sorbol, eszméletlen meleg volt. hála Istennek,  nem lett nagyobb baja. (eszembe jutott az énekkarral az egyik koncert, vagyis rádio közvetités volt. a végére kb 10-en maradtunk állva :)  )

felszabadultan teljes boldogsággal lépkedtünk ki a templomból!!! közös foto, csokordobás, puszipuszi végül kocsiba be, ablakot le indulás haza :) a férjemmel :)