"vigyázz a szívemre, itt hagytam nálad"

a kirándulások során, sokszor belém hasított a gondolat, milyen jó, hogy tartozom valakihez!!! valaki, aki odafigyel rám, aki mindig keres a szemével vagy fogja a kezemet- ergo technikailag nem veszhetek el!!!! ez hihetetlen békességgel töltött el, és óriási szabadságra buzdított  mert "valaki" mindig utánam  jön és nem hagy eltévedni... teháttt technikailag arra megyek amerre szeretnék :))

és ugyan ez persze visszafele is érvényes, amikor valaki azt kérdezi, mindenki itt van?? csak a magasba emelem a szemeimet, megnézem a mindenki fölött kilógó fejeket, és ha látom mitját, csak mosolyogva ordítom  IGEN!!! mindenki itt van!!!! persze mitjának is előterjesztettem az elméletemet, aki lelkesen bologatott, mint minden életbe vágóan fontos megállapításomra...

na aztán nem sokkal később  a Bach múzeumban voltunk, vártunk egy régi régi hangszerek bemutatójára  ami ilyen forgórendszerben működött  egy előadó van, aki az ajtót is nyitja minden csoportot kienged, aztán a következőt be. Épp egy angliában élő görög hapsi német feleségével beszélgettem a csodás házaséletről, amikor is utolsóként akart beengedni engem a kedves előadó ember... akkor láttam meg, hogy Mitja nincs sehol. Pánik szerűen elkezdtem kiabálni a hapsinak: még neeeeem nem zárhatja be az ajtót!!!!!!!!!!! a férjem még nincs itt!!!!!!!!!!!!!!! erre megkocogtatta a vállamat a kedves angliában élő görög hapsi német felesége: nem az ott a második sorban a férjed??? --- de bizony... ö volt az... épp foglalta nekem a helyet a legjobb "páholyban". és csak annyit mondott: na már azt hittem mehetek megkeresni téged!!!

Így van ez... megérte férjhez menni, most már nem veszhetek el sosem!!