Nagy álmom volt, hogy végre házas legyek, végre a férjem mellé feküdjek le esténként, én legyek a kiskifli és szorosan átölelve egymást, aludjunk egészen reggelig... Néha csak ennyit hallok, "na gyere, te lekvároskiflim" és akkor átölel kedves férj. Hallom, hogy a légzése egyenletessé válik és testének súlya egyre jobban rám nehezedik. Hol van a tökéletes együtt elalszunk??? Hiszen én tágra nyílt szemmel, mozdulatlanul fekszem és arra koncentrálok, nehogy megmozduljak... pont mikor kiskoromban átlógtam a szülőkhöz, mennyire menő volt közöttük "aludni". Aztán a mozdulatlanságban, ami persze a legfőbb kikötés volt, már újra gondoltam a helyzetet. Izmamim és végtagjaim görcsösen fekszenek, míg agyammal azon gondolkodok, hogyan tudnék megmozdulni velejáró erőhatás nélkül...
Nagykifliként sem jobb a helyzet, ott is mozdulatlanságra vagyok ítélve és még levegőt sem kapok egy idő után ha a hátához ér a fejem.... ki gondolta volna, hogy ilyen bonyolult a házasélet :) tegnap lekvároskifli voltomban ezen gondolkodtam. de már csak mosolyogtam a nagy éberségemben. Egyszer mindenki elzsibbad és akkor szabadkiflivé válok, akkor arra tekeredek amerre szeretnék... a másik egyenletesenlélegzőkifli pedig kitartóan szuszog a túloldalon...
ilyen létezik? ;)
Hű, én sosem bírtam a kifli létet, nekem szükségem van arra, hogy teljesen szabadon foroghassak éjjel össze-vissza. :) Ezért nálunk az elalvás úgy néz ki, hogy puszi, és egyikünk jobbra, a másikunk balra fordul, mert még úgy sem tudok elaludni, ha az arcunk egymás felé van fordulva.
VálaszTörlésNagyon ritka az az alkalom, amikor olyan fáradtak vagyunk, hogy elalszunk a puszi résznél, na akkor legnagyobb meglepetésünkre összebújva ébredünk. :D
Ja, azt elfelejtettem írni, hogy 5 éves koromig aludtam a szüleim között, biztos ez idő alatt lett elegem a mozdulatlanságból - úgy látszik, ráadásul egy életre. :D
VálaszTörlésNekem is nagy álmom volt amit leírtál, de kiderült hogy kedves férjem erre alkalmatlan :(( Egyszerűen az alvás neki különálló egyszemélyes dolog. Próbálkozunk kompromisszumokkal, egyelőre nálunk sincs megoldás.
VálaszTörlésszerintem nagyon nem kényelmes ugyanúgy ébredni, mint ahogy elaludtál!!! ez akkor van, ha ANNYIRA fáradt voltál, hogy nem tudtál még álmodban se megmozdulni, vagy: belekényszerülsz egy mozdulatlan pózba, amitől reggelre talán még fáradtabbak az izmaid, mint este voltak..... jó összebújni, de én is egy idő után kifordulok belőle. és érzem, hogy P alvása is mélyebb lesz ekkor. :D V
VálaszTörlés:) Ez nagyon aranyos volt!
VálaszTörlésMi kizárólag akkor alszunk összebújva amikor elalszunk valami roppant izgalmas filmen a kanapénkon. :D
Esténként lefekvéskor kicsit összebújunk (mert anélkül nem is lehetne elaludni!) és aztán az egyikünk az egyik irányba, a másikunk a másik irányba fordul.
Én egyébként tudnék összebújva aludni, de Férj sajna erre a hálószobánk berkeiben nem képes... :D
Ez a kifli dolog is olyan, ami csak a filmekben néz ki jól, de az életben nem nagyon működik :)
VálaszTörlésAmúgy nálunk férjecske van mozdulatlanságra ítélve és én bújok, de nem zavarja, bárhogy képes elaludni :)
Jaj, ez nagyon aranyos volt:) Kivanom, hogy ez legyen az osszes problematok a hazas eletben:) Amugy nalunk is a puszi-puszi, majd mindenki fordul amerre akar dolog mukodik es reggel ujra bujunk:)
VálaszTörlés