100...

mivel már lassan tul is vagyunk a 100. napon, nem is szeretném hosszúra fogni. hihetetlen izgalmas érzés, hogy ma ébredtünk utoljára 3 számjegyre... ha holnap ránézek a kis visszaszámlálómra az okostelefonomon, akkor már csak 99 lesz rajta. és csak pörög és pörög lefelé....

elkezdtem itthon pakolni a dolgaimat, ez az utolsó hosszabban otthon töltött szünetem, már csak hétvégekre  fogok tudni hazajönni, szóval ezt is el kellett kezdeni. emlékszem az egyetemre való költözésre... már nagyon vártam, de úgy sírtam mikor el kellett indulnom! ezt a költözést is nagyon várom, de nem tudom hova nyúljak, mivel kezdejm, mitől váljak meg és mit nem ciki magammal vinni hozoményként :) ahogy elkezdtem pakolni persze mindent átolvastam, minden felett nosztalgiáztam... gimis emlékek, mitjával való régi emlékek... szerettem itt lenni, szerettem apáék legkisebb lánya  lenni, szerettem hogy princess room lógott az ajtómon... szerettem a polcomon a jane austen könyvsorozatot és a féltve őrzött V-tech vétek féle kazetták hosszú sorát. nem sokára ha idejövök, a férjemmel jövök, és már nem a nappaliban fog aludni, hanem mellettem az ágyban, a lányságom szobájában. úgy érzem össze kell pakolnom, de nnem találok helyet ezeknek az érzéseknek és emlékeknek sehol....

a listán egyre több a pipa, a ruhám kész és arra vár, hogy meglátogassam ha visszamegye pestre. és a papírmizéria is folytatódik, magyarrészen aláírtuk a dolgokat és "kijelentjük, hogy egymással házasságot kívánunk kötni"... (alig várom hogy az anyakönyvvezetö lány hívjon, hogy nem is jó papírt adott, van egy nagyon gyanús érzésem... itt nyírtelken neem tömeges a külföldi esküvö, ezért nem túl járatos) ennyi tehát, már csak 99 maradt!