home

A nagy átalakítás végére értünk. Már amit erre az időszakra beterveztünk. 

Ahonnan indultunk.... egy alig élő parasztház, tele mindenféle lommal. Mikor először beléptem, éreztem, hogy ez a ház már szinte halott, nem tud lélegezni attól a sok tehertől, ami a sok évnyi változatlanság eredményezett benne. Mikor első fázisban mindent kipakoltunk belőle, éreztem hogy na most jön a nagy levegő vétel. Csodás időszak volt ez a házfelújítás, a folyamatos készülődés, látni a férjemet, ahogy készíti elő az otthont számunkra, gazdálkodás anyagiakban, erőben, mellette rengeteg munka. Igyekeztem minden pillanatát kiélvezni, mert szerintem ennek is megvan az ideje. Isten egyik legnagyszerübb ajándéka pedig az, hogy olyan sokáig nagyon szép időnk volt, így tovább tudtunk dolgozni, később kellett befüteni. 

Mivel mikor hazaértünk Németországból, nem terveztük, hogy egy házat fel kell újítani, ezért mindent igyekeztünk magunk megoldani. Tényleg egy ezermesterhez mentem feleségül, mert szinte mindent egyedül meg tudott csinálni. Amikor pedig mester kellett, hívtunk, volt hogy heteket vártunk, mire el tudott jönni. 

A legszükségesebb teendők, amiket elvégeztünk: kitakarítás, fal kijavítása, padló kijavítása, festés, konektorok, konyha gipszkartonozás és laminálás, festés mindenütt, na és a rengeteg felgyülemlett kincseink elhordása és berendezés. Nagyrészt mindent használtan szereztünk, nagyon jó áron, ami még hiányzott a bútorok közül, mosogatótálcát és mosdó kagylót stb. A konyhapultot pedig az ember készítette a nagybátyjával. nagyon szépen megcsinálták. Hoztam nektek pár képet, milyen volt és milyen lett. 

Mióta kettesben élünk, mióta visszajöttünk Szlovéniába, sokat változott az életünk, rengeteg sok csodát élünk át nap, mint nap.

 Én nem megyek sehova, itt leszek és mesélek nektek, amilyen gyakran csak tudok :)