"hatalmas vagy, erős Isten"

Bár nem érzem tisztemnek, hog etikai kérdéseket fejtegessek és ezzel a bejegyzéssel nem is az a célom, hogy törvényt alkossak vagy itélkezzek mások felett, mégis a szivemre nehezedett ez a gondolat az utóbbi napok hireit hallva.
A fészbukom tele volt a hirekkel, hogy eltüntek a hegymászók. Később, hogy a magyar hősök odavesztek, de örökre példák maradnak számunkra küzdelmükbe. És akkor felmerül bennem a kérdés, hogy az ilyen emberek a példák a számunkra? Aki inkább a "karriert" választja a családja helyett. Élhetett volna teljes életet, kirándulhatott volna, focizhatott volna a gyermekével, de nem, inkább eldobta a lábát magától. Hogy újra és újra a csúcsra törhessen. Ettől válik példává és hőssé valaki? Nem telt el egy nap, hogy ne jutott volna eszembe a feleség, hogy én mit tennék, el se mozdulnék a helyemről csak azon izgulnék, jöne hir vagy nem. És persze dobálozhatunk nagy szavakkal, hogy önmegvalósitás, hogy a házasságnak nem az a lényege, hogy a másikat visszatartsuk álmaitól, de akkor hol van az önfeláldozó szeretet és a kereszthordozás?

Mikor gyakorlaton voltam, a lelkésszel beszéltünk a bibliai házasságról. Beszéltünk arról, hogy sokan megalázónak tartják az Efezusi levélben leirtakat, hogy "ti asszonyok engedelmeskedjetek férjeteknek, ti férjek pedig szeressétek feleségeteket..." Hiszen a férfiknak igy milyen egyszerü?! csak szeretni kell a feleségüket, mi nők pedig mindent tegyünk meg amit parancsol a férj. sokan el se olvassák, hogyan folytatódik: "ti férfiak szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat! mert Jézus ÉLETÉT ADTA az egyházért."  Gondoljunk csak bele jobban, egyáltalán nem egyszerü ilyen önfeláldozóan szeretni a másikat. ehhez képest a házimunka vagy a család ellátása hálás munka. Ha most jegyesoktatást tartanék egy párnak, ezt kérdezném meg: szereted annyira a társadat, hogy életedet adnád érte? Mert csak akkor házasodj meg! Nem kell kimondani, nem kell nagy szavakat használni, csak te valld be magadnak. 

Saját véleményem tehát, hogy önző az az ember, aki megfosztja magát a családjától, hogy mások szemében hős legyen. És hogy szerintem ki a hős? Az az édesapa, aki a kórházban ül a beteg gyermeke mellett, éjszakákon át görnyed egy székben, hogy védelmezze a családját.