The wedding day VI. - once upon a time...

mikor leparkoltunk az autoval, már javában szólt az udvaron a zene: gitár és harmónika hangja vezett mindenkit a sátor felé. utolsó leheletemmel még elkaptam az egyik pincértöl egy narancslevet, hogy a nagy gratulálási sor elött még bejuttassak a szervezetembe valami folyadékot. Nagyon szerettem a napnak ezt a részét, mert itt találkoztunk igazán  a meghivott vendégekkel. mitjának voltak olyan rokonai, akikkel itt találkoztam elöször, de már rengeteget hallottam felölük, igy tényeg alig vártam a találkozást. nagyon jó érzés volt mindenkinek egyesével elmondani, hogy nagyon örülök, hogy itt vagytok. persze szlovénul is helyesen összeraktam a mondatot:) és egyáltalán nem kényszerböl állt be az arcom mosolygásra, tényleg örömmel öleltem magamhoz mindenkit.

miután a sor végére értünk és mindenki talált magának helyet, az apák mondtak pár szót, és étkezés elött apa mondott egy imát. semmire nem emlékszem abból, hogy apos miket mondott, de azt hiszem nem is nekem szólt, és nem is nagy baj hogy nem figyeltem rá. Közben elkezdtünk egy játékot játszani, amit szintén nagyon szerettem és azt hiszem ez volt az, amire egy évet legalább vártam. ugyanis jofej növér mesélte tavaly nyáron, hogy egy esküvön voltak, ahol egy nagyon jo játék volt, és ezt majd a mi esküvönkön is megcsinlhatjuk. Az év során egy csomoszor eszembe jutott, vajon milyen lesz... a lényege: minden család irt vagy mitjáról vagy rólam egy történetet, és a másiknak meg kellett mondania, hogy ez igaz vagy nem. és ha sikeresen eltaláltuk, akkor a lapra felirt igéretet behajthatjuk a családon. Mondanom se kell, az este folyamán végig nagyon profik voltunk és egy évre való vacsora meghivást sikerült összeszedni, bár valoszinü a benzin többe kerülne mint magunknak mindennap ennivalot venni. De azért folyamatosan behajtjuk, az elsön már tul is vagyunk. :)

szoooooval jofej sogor es mitjaöccs vezette és tolmácsolta az estét, a játékot is ök konferálták fel.

Közben az idöjárásrol érdemes azt megemlitenem, hogy egész nap gyönyörü napos, de mivel az elözö napokban lehülés volt, az idö nem tudott teljesen felmelegedni, és ez pont jó volt. Mikor már épp kezdtünk volna megsülni, jött egy kis szél, vagyis nagy szél, mindenki azt hitte vihar lesz. de nem lett. közben elkezdtük a levest enni, és misiékkel lesefteltük, hogy idejekorán le is lépünk a levesröl. hát igy is tettünk. olyan erös lett a szél, hogy a 4méteres fátylamat a magasba emelte, és már nem volt szükség a hajnali "szélgépekre".

.....besétáltunk a búzatáblába. az ég sötét volt, csak egy kis résen sütött be nagyon erösen a nap..... éppen arra felé néztünk, mitja épp ölelt erösen, éreztem hogy nagyon nagyon erösen szorit... hallottam hogy el kezd sirni és csak annyit mondott, látod az Isten itt van velünk. mindig velünk van... akkor ott, minden lehullott róla, minden keserüség és bántás feledésbe merült, és éreztem rajta azt a békességet, amit egész nap kerestem...

közben beindult a svédasztalos grillparti, kigyozo sorok álltak az asztalnál. rengeteg ennivaló volt, de mivel nem volt kedvem beállni a sorba, a csokiszökökutat csekkoltam le, még mindenki elött. késöbb sokan odajöttek és mondták mennyire szuper volt a csokiszökökut.  A photoboots is beindult, rengeteg képet készitettünk, majdnem mindenkivel. Bár a kiegészitök nem lettek használatba véve, azért igy is nagyon szeretem azokat a képeket.

a candy bar körül tolongtak a kicsik, nagyon nagy sikere volt, nem is gondoltam volna. néhány szülö még ma is felemlegeti, ez tényleg nagyon meglepett. ekkor az idö érzékem már teljesen elveszett, nem is tudnám megmondani, mikor mi történt, kivel beszéltem, kivel nem huhhhh ugy elment ez az este... arra emlékszem, hogy semmit sem ettünk, és mitjával a tánc alkalmával találkoztam csak legközelebb :)

mikor elkezdödött a zene és elkezdtek rá táncolni, azt hiszem mitja nagybátyjáék, akkor persze a mindenttudok rögtön odapattantak, hogy hát ezt nem illik és nekünk kell elsö táncot táncolni. mivel nem próbáltunk be semmit, teljesen spontán, de azt hiszem annál szuperebb táncot lejtettünk. bár még mindig nem látom esélyét annak, hogy valaha úgy táncoljak, mint egy szlovén nö :))) táncoltunk, táncoltunk aztán mások is táncoltak. és igy telt el az este.

végre a játékok következtek. már nagyon vártam, mert a tesok mindennap órákra bezárkoztak, és már annyira izgultam, hogy mit találtak ki!!! csináltak egy oriási társasjátékot. rendesen voltak mezök, meg egy óóóriási dobokocka. (azota egy ülöalkalmatosság a szobánkban) különbözö életkoru és helyzetbeli párok álltak fel a start mezöhöz és mindegyik pár az 5ös mezöhöz jutott el. nagyon vicces feladatok voltak. mitjának a biblia szavaival kellett szerelmet vallania, vagy a 80éves nagymama és papa segitségével kellett mitjut megetetnem, vagy léggitár versenyt nyomtunk az egy hete házas barátainkkal. irto viccesek voltak... de aztán aposék elkezdték mitjának mondani, hogy miért ilyen hosszu, az emberek bucsuznának stb... félbe kellett szakitani, és azt hiszem ez az a dolog, az esküvömmel kapcsolatban, amit nem fogok feldolgozni. állitolag majdnem mindenkinek van ilyen. nekem a játékok ezek. azóta is ezt hallgatjuk otthon, hogy valakik sütis doboz nélkül mentek el. (és akkor mi van????? bocsánat aki nem kapott)...

az idö csak rohant és rohant. és még annyi minden hátra volt a programból. akkor már éreztem, hogy sok minden ebböl nem fog megvalosulni. A táncolás, annak ellenére, hogy a zenésztöl teljesen más tipusu zenét kértünk, nagyon tetszett, volt 3 kislány akik nem akartak leakadni rolam, és ezt élveztem nagyon. emlékeztem  régi szép idökre, amikor én is mindig a menyasszonnyal akartam táncolni. és most én voltam az, akinek a ruháját fogdossák és engem pörgettek :))) éééééssss láttam életemben elöször a szüleimet táncolni!! biztosan leszakadt roluk  a kiházasitás minden terhe :))) nagyon aranyosak voltak.

egyszer csak eljött az éneklés ideje. rohantam a menyasszonyi táskámhoz, hogy kivegyem a szövegemet, aztán elmeséltük a vendégeknek a történetet, hogy sok sok évvel ezelött megigértük egymásnak, hogy az esküvönkön fogunk egymásnak énekelni. végülis csak én énekeltem mitjának, az okokkal inkább már nem is idegesitem magam.... készültem rá,  voltam sokat probálni, gyakoroltam a szöveget és nagyon izgultam. mitja oda ült elém, és végig öt vagy a szöveget néztem....mikor vége lett az éneknek, oriási tapsvihart hallottam, felnéztem, és mindenki odagyült körénk, a sátor elejébe, a pajtába, még azok is akik segitök voltak. persze a férjecskémnek is nagyon tetszett az ének. egy szlovén dalt választottam amit nagyon sokszor hallgattunk és sokszor emlegettük: kadar sva sama... mikor kettesben vagyunk... ezt jelenti. ez is egy nagyon szép élmény volt, nem bántam meg, hogy nem hagytuk ki. ezután kértük a tortát, de kb még eg orát kellett várni az érkezésére.  nem volt nagy baj, de erröl még kicsit késöbb.

(lehet hogy ezt a beszámolot még sok kis részre kellett volna felbontani??) a gyülekezetünkben létezik egy staféta bot. Azok a párok kapják meg, akik az ifjusagba tartoznak es megházasodnak. mivel tudtam, hogy az a pár, akik májusban házasodtak, nem tudnak eljönni, nem is számitottam arra, hogy hozzánk eljut. vegul jofej nover lezsirozta igy nekunk minden eddigi pár, aki az esküvön volt, adta át:)) szép puderrozsaszin szalagon diszeleg a nevünk. de nem lesz sokáig nálunk. jövö juliusban adjuk is tovább:))

a tortára még mindig vártunk, ekkor már szakadt az esö amugy,  ettöl függetlenül szerintem nagyon jo volt  a hangulat, szoooval jött a játékok egy második felvonása. bekötöttt szemes felismerös testrészes játék. iszonyatosan vicces volt. én annyira nevettem mitján. szegény teljesen bestresszelt, mennyire ciki lesz, ha nem ismer fel. karokat kellett simogatnia, és ráismerni az enyémre. kétszer eléggé elbizonytalanodott. voltak nagyon vicces helyzetek. pl. az egyik nagynénje, aki elég kemény nö, elég durva arc :) szóval ö következett és mitja mikor simogatta a karját, totál erövel ellökte magátol: fuuuuj Lori, vidd innen e kezedet!!!!! ez volt a mázli, hogy a nagynéni nem értett magyarul , igy nem tudta, hogy mitja azt hitte, egy barátunk volt. annyira nevettem, hogy majdnem bepisiltem a röhögéstöl!!! végül felismert :) ugyhogy nem volt semmmi beégés. és én is felismertem elsöre a vádliját. késöbb kérdezte, hogy honnan ismertem fel,háát egy párszor már bekentem a lábadat krémmel, naptejjel stb, szoval ismertem. ez volt a játék...

az este lassan a vége felé közeledett, és nem sokára, már hozták a tortákat. mitja ezen is nagyon izgult, hogyan oldjuk meg, melyiket vágjuk fel elöször. mert ugye két tortánk volt... végülis kitaláltuk, hogy ö az egyiket én a másikat vágom, és egy egy kis darabot egymás szájába teszünk. igy a felvágás elött még volt egy kis idö, mig hoztak még egy kést. Az is egy nagyon szép pillanata volt az estének, mivel sokat csuszott a torta ideje, mitja ugy gondolta, bucsuzzunk is el egyuttal. ugyhogy lenyomott egy 10perces szpiicset arrol, mennyire jo volt ez a nap, de mi már mennyire várjuk a nászéjszakát. Mert ugyebár ez lesz az elsö közösen töltött esténk, ugyhogy "sziasztok". összefoglalva ez volt a lényege :))) torta, természetesen az original menyasszonyi torta a villával és a kanállal, annyira gyönyörü volt!!! annyira szerettem. tényleg olyan lett, mint ahogyan elképzeltem. rajta a kis böröndön, amit soginö szépen lefertötlenitett :) szooval nagyon szerettem. és nagyon nagy örömmel vágtam fel, és nagyon sokan mondták, milyen finom volt. ugyhogy kösszi növér mégegyszer :)

eredeti terv szerint jofej bátyo vitt volna el minket a hotelbe, de mikor az indulásról kezdtünk beszélgetni mitjával, kiderült, hogy nem ivott csak két fröccsöt, és mivel szlovéniában nincs zéró tolerancia, ezért semmi akadálya annak, hogy legösibb terveink szerint, kettesben lépjünk le. yipppppiiiii. sLOVEnia én igy szeretlek!!! ugyhogy lerohantunk összekésziteni a táskákat, amit én rendes majdnem feleségként összepakoltam,  az egyik jofej sogor kivitte a kocsiba, odaparkolt a kijárathoz. huhhh én ekkor már nagyon izgultam:)) még most is görcsbe rándul a gyomrom... arra gondoltam, hogy felvetem mitjának, hogy halasszuk el a nászéjszakát:))) de aztán az egyik barátnöm belémiktatott egy fröccsöt, ami kicsit elvette a feszültséget. nagyon különleges volt az indulás elötti pillanatok. és nem azért mert ösi szokás szerint jellmezes nem meghivott arcok jelentek meg a falubol (erröl a szokásrol inkább szót se ejtek....). A barátnöm elmondta, hogy nagyon mélyen érintette az egész nap. mivel nem rég váltak el a szülei, a házasság nem a  legnépszerübb helyet foglalja e az életében. de azt mondta, hogy amikor ma látott minket,  arra gondolt, hogy ö is azt szeretné, ami nekünk van.... elég sokat álltunk a pajtában és beszélgettünk.... addig egy másik életbevágo kérésemet is összehozta a hiper jófej családom. Nem sikerült ugyanis csillagszórót szereznünk, de ök valahonnan összekapartak egy csomot!!!! azt tudom, hogy egyrészét Lucfalva falujának köszönhetjük :))) ugyhogy összejött a csillagszoros sorfalas kivonulás.. hihetetlen élmény volt... még most is olyan álomszerüen gondolok vissza ezekre a történésekre. mintha nem is valósan életem volna át ezt az estét.

Egy egy utolsó ölelés a családnak, egy utolsó integetés, futottunk az esöben a kocsihoz, amin ott lebegett a just married zászlo. Szerintem sosem voltam még annyira boldog, mikor ott ültem a férjemmel a kis kocsiban , szakadt az esö annyira, hogy alig láttunk. áhhhh hihetetlen este volt.

A nászéjszaka is, mint ahogyan a nagy könyvben meg van irva: küszöbön átemeléssel, rózsaszirmokkal, pezsgövel, gyertyákkal, férjjel :) ...........

és ezzel a beszámoló végére is értem. igy cirka két hónap után :) sok mindent utolag értettünk meg, miért kellett megtörténnie, vagy milyen áldás volt. Sokan azt gondolhatjátok, nah az esö szétverte a bulit. Közben pont ez mentett meg. Ugyanis már épp tervezték a cipöm elrablását, de az esö miatt le lett fujva. Mivel nem volt höség, az emberek nem ittak annyit, senki sem volt részeg, mégis mindenki jól érezte magát. Akivel utána találkoztunk, és kérdezte milyen volt az idöjárás: huuuu az jot jelent, az esö áldást jelent!!! Valahol mélyen sejtem, hogy a napos idöre is van valami hasonlo pozitiv jóslat :))) de azért jol esett.

annyira hihetetlen, hogy minderröl már mesélek csak és mindez már megtörtént. de mivel ismerek olyanokat, akik 3 év alatt sem dolgozták fel, azért nem aggódok, és ugy gondolom ez normális :)

azt hiszem ez elég részletesre sikerült,  (NYEREMÉNYJÁTÉK) aki végig olvasta és kommentet hagy, az választhat egy leipzig  képeslap és csoki vagy jövö nyártol szivesen vendégül látjuk egy ebédre vagy vacsorára :))))